Ámor nyila

Liszka•  2019. március 15. 04:16

Aztán majd megtanulsz csendesen sírni,  

örömkönnyeid már a halálsoron. 


Unalmas lesz majd mindig csak bírni,

senki nem követi a lábnyomom. 



Elsorvad benned lassan a szeretet, 

félsz érezni, inkább csak úgy lennél, 

ha egyedül vagy, itasd hát az egeret, 

keress vigaszt egy boldog nincstelennél. 



Szíved bezárt, de még hallod a csendet, 

az éppen jelzi, még van e földön utad, 

lassan megszokod a régi - új rendet, 

Ámor, nyilad bennem hiába kutat. 











Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

SzaipIstvanne2019. március 19. 14:31

Igen, megtanulunk csendesen sirni. Aki csendesen sir, az sir lelekbol.
Szep vers.

Liszka2019. március 16. 10:37

@Mikijozsa: @Liwet: köszönöm szépen ;-)

Mikijozsa2019. március 16. 10:12

nagyon szép

Liwet2019. március 16. 10:07

Hmm...csak csendben elsirjuk az utolsó könnycseppet.
Én is a tied;)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom