Társas magány

Társas magány

Amikor életet kapunk,

sorsunkról még semmit sem tudunk.

felnőttek gondoznak, nevelnek,

táplálják testünket,

kibontják lelkünket.

Ismertetnek a világgal,

tanácsokkal, és példákkal.

Tapasztalatokat gyüjtünk,

jót és rosszat megkülönböztetünk,

amikor cselekszünk,

e különbségről gyakran megfeledkezünk.

Az éveket sűrgetni szeretnénk,

mielőbb felnőttek lehetnénk.

Közösségekhez tartozunk,

felelősséggel tartozunk.

Változtatjuk a világot,

tovább hordozzuk a lángot.

Agyunkban a gondolatok,

érzékeinkben hormonok,

önfenntartás, fajfenntartás,

életünkben irányítás.

Szeretetre, sikerekre vágyunk,

ha megkapjuk, ez a boldogságunk.

Elviseljük a bajokat,

betegségeket, gondokat.

Emlékeink halványodnak,

öregen semmivé kopnak.

Halálodra magad maradsz,

életedben is magad vagy.

Önmagadat sem ismerted,

társaid gyorsan felednek.

Sorsod betelt, része voltál

az életnek, apró kontár.