Egy szélhámos bukása

Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen volt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával , így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára , mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott.
Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken. A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották.
Az iskola igazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja , természetesen megfelelő óradíjért. /ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./

A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot. Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse.
Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem mert e a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának. Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kisfőnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek.
Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból. Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. keresett magának másik balekot.
Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége. Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbirálásraa doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr. .címet.
Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven.
Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek .
A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették...de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezentúl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel...és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
 mamuszka - október 31 2010 15:19:41