Linda-Mama01 blogja

szolgalo•  2023. október 4. 11:51

Mese

Egyszer volt, máskor nem,

egy szemtelen ember.

Jelleme nagyon is szemes,

mindenkit sértegetett,

kivéve gazdag főnökét,

tőle kapta sok pénzét,

segítette lopni,

nagyokat hazudni,

másokat becsapni.

A hatalom rabszolgája,

politika ingázója.

Átlépett egy másik pártba,

vele együtt jutott bukásra.




szolgalo•  2023. szeptember 27. 22:11

Rád gondolok

Rád gondolok

Rád gondolok minden reggel,

mikor felébreszt a vekker.

Elmentél, hogy munkát keress,

új hazában új nőt szeress.



Rád gondolok minden délben,

van-e asztalodon étel?

Ízlik-e vagy ez kivétel,

csak egy kanál löttyös lében.


Rád gondolok minden este,

van-e ki ágyadat megvesse?

Jön-e álom a szemedre?

Régi életed feledve,


Rád gondolok:. 

visszajössz-e?

szolgalo•  2023. szeptember 21. 11:24

Egy asszony élete - 77 év alatt

Egy asszony élete

- Mónika idős szülők gyermekeként született a háború utáni nagy ínség idején. Anyja már harminchét éves volt ekkor és idegileg    - a háborúban átélt borzalmak miatt - eléggé labilis.
A terhesség idején sokat koplalt, és kalória szegény táplálékokat fogyasztott. A kislány nagy súllyal, de csontgyengének született. A szülők és az asszony első házasságából született - már kamaszodó -    lánytestvér nagy szeretettel vette körül a kis jövevényt.
- Az ország gazdasági helyzete javult, Mónika megerősödött testileg, de értelme nem fejlődött kellő ütemben. Tanulni nem szeretett, szívesen és gyakran kerülte az iskolai foglalkozásokat, de erről nem számolt be otthon szüleinek. Így kínos meglepetést okozott nekik, amikor igazolatlan hiányzásai miatt a gimnázium második osztályában év végén nem kapott bizonyítványt - és ezzel évismétlésre ítélte magát.
- Nővére éppen végzett az egyetemi tanulmányaival    és visszatért szülővárosába, egykori iskolájába tanítani. Húgát is beíratta, hogy az ő védőszárnyai és ellenőrző segítsége mellett megszerezze az érettségit. Az idős szülők boldogok voltak, mert a sokat füllentő Mónikát nem volt könnyű a fiúktól távol tartani...márpedig ők szerették volna tisztességes házasságban látni az életét.
- Sajnálatos módon a remények nem váltak valóra. Mónika félévkor - minden könyörgés és rábeszélés ellenére félbehagyta gimnáziumi tanulmányait , és rövid semmittevéssel töltött idő után rászánta magát, hogy kitanulja a gyors- és gépírást. Ezúttal sikeresen be is fejezte tanulmányait és némi összeköttetés árán munkahelyet is sikerült szerezni neki.
- Hamarosan férjhez ment egy árva, elhanyagolt külsejű, tanulatlan fiúhoz, akit nem szeretett, de a szülők ragaszkodtak a házassághoz, mert nem győztek vigyázni kimaradozásai miatt az akkoriban fontosnak tartott erkölcsi tisztaságára.    A házasságból rövidesen két fiú született, az apai ismeretség révén állami lakást is sikerült szerezniük. Mónika akkor döbbent rá, hogy férjét nemcsak nem szereti, de szégyelli is. Beiratkozott az esti gimnáziumba és munka, meg család mellett ezúttal leérettségizett. Egy nagy gyárban a jogászok mellett titkárnőként dolgozott és lassan kezdett fejébe szállni saját fontosságának tudata, barátnőit és barátait diplomások közül választotta...A házasság fölbomlott és csúnya válással ért véget. Az utolsó kanálig elfelezték az ingóságokat és a két fiút is elválasztották egymástól. Az idősebbik, aki ekkor már kiválóan sportolt egy első osztályú csapatban - főállású sportolóként - és a sport miatt a középiskolát    anyja példáját követve - félbeszakította, apjához került, míg a fiatalabbik fiú anyjával maradt és a nagyszülőkhöz költöztek. Mónika apja hamarosan meghalt egy orvosi műhiba miatt. A családi házat eladták és az árán városi panellakást vásároltak, ahova özvegy anyjuk is beköltözött.
- Az elhagyott férj elveszítette állását, mert inni kezdett és elsikkasztotta munkatársai pénzét...Titokzatos körülmények között egy sportverseny után hazatérve a fia holtan találta apját az asztala borulva. Örökölte kicsi lakását, megházasodott, ám a bajok nem értek véget. A sportállás megszűnt, pénzbeszedő lett a fiúból, majd rákapott a szerencsejátékra, a pénzzel nem tudott elszámolni és elveszítette állását. Közben két lánygyermekük született, de mire a második kislány világra jött, ez a házasság is felbomlott...
- Zoli -mert így hívták a szerencsétlen sorsú fiút, próbált edzői állást vállalni, a dolgozók esti iskolájában érettségizett is, de komoly munkára nem volt képes többé...Eltűnt a család szeme elől    valahol az alföldi tanyavilágban...
- Mónika anyja halála után /rákban halt meg rövid szenvedés után - magára maradt.    Szeretett volna új családot alapítani, de csak alkalmi partnerei akadtak, és mindig adósságokba keverte magát, hogy kevés fizetéséből finanszírozni tudja úriasnak vélt életvitelét. Végül talált magának egy nála jóval idősebb, rigolyás diplomás özvegy társat, akit mindenben kiszolgál ma is, miközben mindenkit okol mostoha sorsáért, csak saját felelősségét nem látja szomorú sorsának alakulásában.
- Mónika megöregedett, sokféle betegség gyötörte: hallását szinte teljesen elveszítette, a hallókészüléket nem tudta használni, fájt tőle a feje. Szájról olvasva próbált beszélgetni, de ez sok félreértésre adott okot.
Lába – akár az állatorvosi ló példája – minden torzulást, fájdalmat hordozott. Nehéz volt megfelelő cipőt találni ilyen lábra, és még fájt is. Idős társát idegesítette Mónika egészségi állapota, de egymásra voltak utalva. A férfi egyetlen lánya nehezen kezelhető, idegileg terhelt teremtés már    harmadik házasságánál tartott, két apától két lányt nevelt és – bár okos, tehetséges nő volt – munkáját és a gyermeknevelést nem volt képes megfelelően ellátni. Ez a feladat az idős apára és a társául szegődött Mónikára hárult. A nehézségeket növelte a pazarló életmód és a felhalmozott adósság, amit az élettárs lánya okozott.
--Mónikától az élettársa miatt saját gyermekei elfordultak, így sokat kesergett nehéz sorsán, de mert alapjában nem vette komolyan a gondokat, gyakran csak nevetett kilátástalan helyzetén. Néha öngyilkossággal fenyegetőzött, de szeretett élni, ezért nem kellett ezt a fenyegetődzést komolyan venni.
Számtalan ilyen jelentéktelen, de a magányos nők számára nézve keserves sors létezik. Senki sem veszi észre, ha eltűnik, mint azt sem, hogy élt.
 mamuszka - február 11 2022 08:19:09

szolgalo•  2023. szeptember 18. 19:42

Egy rejtélyes tragédia

Takaros falusi házban fiával élt a már nyolcvanhat éves Örzse néni. Idős kora ellenére jó egészségnek örvendett, minden házimunkát elvégzett, és vidámságáért, kedvességéért szomszédjai és a falu minden lakosa szerette. Mindig talált magának elfoglaltságot, bár sokat volt egyedül, nem félt a betörőktől. Ebben Bodri, a gondosan őrködő vizsla is fontos szerepet kapott. Egy kora őszi estén mégis rettenetes, megmagyarázhatatlan tragédia történt Örzse nénivel.
Mivel már sötétedett, kiment az udvarra, hogy bezárja a tyúkólat. Miközben megfordult, hogy a házba visszatérjen, megbotlott egy kavicsban és hanyatt esett. Beverte a fejét a terasz lépcsőjébe és elveszítette eszméletét. A bejárati ajtó nyitva maradt, reggelig nem is ment be senki. A szomszéd férfi gyanúsnak találta a nagy csendet, ugyanis Örzse néni házából reggelente hangosan kihallatszott a rádió hangja. Átlépett hát a szomszédba, és szava elállt a döbbenetes látványtól, még kiáltani sem volt ereje. Ott feküdt a kedves szomszédasszony vérbe fagyva, de tőből hiányzott a jobb karja. A kitépett kart nem lehetett megtalálni. Rablás nem történt, semmi nem hiányzott a nyitott ajtajú házból. Az udvaron nyomokat nem hagyott sem ember, sem állat. Megindult a nyomozás, ami még most is tart. Hogy mi történt valójában, azt csak a néni tudná elmondani, de ő – jellemző egészséges szervezetére és élni akarására – kómában fekszik, amiből nem lehet felkelteni, de még nem halt meg, bár állapota válságos.
Elkezdődtek a találgatások a tragikus eset hátteréről. A nyomozó szakértők állat elkövetőre gyanakodnak. Marcangolásnak azonban nincs nyoma. A néni karját tőből egyetlen rántással kitépte az állat, ami feltűnően erős és nagytermetű lehetett. Rókára, vaddisznóra tippelnek legtöbben. Hasonló eset még nem fordult elő a faluban, nem láttak másutt ilyen gyanúba kevert állatokat sem a közelben.
Számomra különösnek látszik, hogy az éber vizsláról, Bodriról nem esett szó eddig. Miért nem vigyázott gazdájára, ha – az elbeszélések szerint - még a sündisznókat is haragosan megugatta. Ezen az estén a szomszédok nem hallottak ugatást. Bodrinak nyoma veszett. Ennek magyarázata többféle lehet. Ha ember volt a tettes, megmérgezte az ebet. Ezt a variációt azonban eleve kizárták a nyomozók és a szomszédok is, akik semmi különös zajt nem észleltek azon az estén.
Az én elképzelésem szerint a gazdáját szerető Bodri talán segíteni akart, amikor Örzse nénit a földön fekve tehetetlenül találta. Feltehetően segíteni akart neki, és be akarta húzni a házba. Talán megragadta a karját, de az esés következtében eltörött, és emiatt a kutya rántása csak arra volt elég, hogy a kart a testről letépje, a test pedig ott maradt mozdulatlanul. A szörnyű tett után a kutya bánatában, a bűntudattól megzavarodva a letépett karral együtt elmenekült.
Talán a közeli erdőben valahol gazdáját siratva – esetleg a kedves kart is elfogyasztva – elpusztult. Így volt-e? Kiderül-e valaha az igazság? Ennek legfontosabb feltétele a néni felébredése volna, de erre kevés az esély. Marad a találgatás, a nyomozás vagy marad a rejtély.

szolgalo•  2023. szeptember 17. 22:20

Egy szélhámos bukása


Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen volt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával , így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára , mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott.
Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken. A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották.
Az iskola igazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja , természetesen megfelelő óradíjért. /ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./

A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot. Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse.
Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem mert e a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának. Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kisfőnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek.
Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból. Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. keresett magának másik balekot.
Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége. Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbirálásraa doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr. .címet.
Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven.
Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek .
A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették...de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezentúl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel...és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
 mamuszka - október 31 2010 15:19:41