Limmike blogja

Limmike•  2019. május 2. 06:17

Üvegcipő

hangos volt a földszint és mindenki ismerős
szabadtéri színpadra nézett az ablakunk
anyu zöld szatén ruhában olyan istennős
meghívták a bálba, mi mostohák, maradunk
előtte megfőz, kimos, borsót fejt a széken
jó meleget varázsol a cserépkályhába
a sparhelt szélén valami ezüstport szétken
éjfélig itt hagyja a cseléd a házát ma
hat táltos egér dióhéj-szekere várja
üvegcipője koccan az utca térkövén
emlékeim színfalán úgy kel anyu szárnyra
mint tollpihe kezemből, viszi a légörvény

Limmike•  2015. július 23. 16:04

szívbogár

a bánat az egy hajszál remény
nagy túlélő sorsod telén
esélyt kaptál, fizess érte
kucorogj be magánylékbe

a megalkuvás fényes leple
pillangószárny kettészelve
fekete az, mint a szurok
ráfestve, hogy szabadulok

a boldogság egy tarka álom
csepp virág a gyümölcstálon
szállsz felette körbe-körbe
tornyosodik  alma, körte

jóllakat az elméd, hagyja
kinevet a szilva magja
a remény éber, attól eszmél
amikor már hessegetnél

a szerelem egy bogár, zenél
befészkel a szívbe, remél
vár, hogy végre kint lehessen
meghallja egy ismeretlen


Limmike•  2015. április 30. 12:57

Vallomás L-nek

úgy csöppentél bele a hiányba
mint esőkoppanás a szavannán
amikor már magamból kizárva
filozofáltam  isten bal karján
jobbra már nem vágytam, kietlenül
és szürkén festett a világ ott lent
figyeltem, ahogy a tó elmerül -
katlanban - s a halhatatlan bort fejt
előbb horoggal halat oszt élve
és mindent mi szemnek láthatatlan
felhalmozza egy korhadó stégre
én meg korlátlanul hátrahagytam
azt, ami a kondérokban megfő
szálkás szavakat írtam az égre
míg te, a rózsából párálló felhő
belebegtél a nukleáris télbe


(Evokáció, a Meditatív rózsa c. képről (S.Dalí))

Limmike•  2015. március 25. 20:58

nesztek!

elletésnapomra




lehetnék őz vagy impala
vagy rendőr seggfej hintaja
pari-
paci

nem lettem más csak vad barom
mi tőlem tellik azt adom
kemény
lepény

legelgetünk te ő meg én
pár millió fejős tehén
pusztán
gusztán

terülne réten párna test
nem úgy miként az ábra fest
tolla
fosztva

magad bár nyúlnak festheted
beint a bank hogy ezt neked
kihány
lilán

gazdád míg fejt meghallgatott
faszér lettél bú-val baszott
fanyar
magyar

e csorda-baj letargia
felhígított tej szar pia
pohár 
bor ár

pohár bor ár a kricsnibe
belekötnél de nincs kibe
felesd
fejesd

Limmike•  2015. március 5. 17:27

Lapjaink

milyen szomorú voltál előttem
minden napod egy üres papírlap
időbe telt, míg hozzád felnőttem
innentől már apránként megírlak

elkezdeni nehéz, ez dolgozat
filctollam tenger, de most legyen tus
szorít az idő, szinte fojtogat
csengetni csoszog a vén pedellus

ujjamban sztrájkol minden ínszalag
elfutottak a szavak, mint a szél
padomon egy sápadt radírdarab
hallgatom, ahogy magában beszél

azt mondja, hát ilyen a szerelem
- nem írok, tán olyan jó fél éve
attól a naptól, mikor te velem -
egy L-t rajzolok lapjaid szélére


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom