Reggeli órák

Párás lepel hull a reggeli tájra,

Még nem vagyok fenn teljesen.

Elcsenek egy két csókot édes szádra, 

Át karollak, érezd, itt vagyok édesem. 

Érzelmekkel túlfűtött szoba, az illatod érzem, 

Kinn már a nap is megcsillantotta sugarát lassan.

Arcod végig simítom, szemed ki nyithatod végre, 

Füledbe forró szavakat suttogok halkan. 

A ruhák már a földön hevernek rendezetlenül, 

Takarótengerben vesznek el testeink. 

Magamhoz szorítalak, rendületlenül. 

Majd egyszer csak találkoznak szemeink. 

Csak nézem gyönyörű pár szemed,

Hiszen csak az enyém ez a tekintet. 

Meg láttam rajtuk keresztül lelked, 

"Jó reggelt" helyett elég annyi : szeretlek.