Lifter blogja
SzerelemHozd el nekem a tavaszt!
Háttal közeledek célomhoz,
hisz közben feléd nyújtom a karom,
kezemben toll, és az egyenleteket
feladod, én megoldom - próbálom.
Hozd el nekem a tavaszt s cserébe
annak összes szépségével bóditalak,
pillangó szülessen sziveden s én
aranyfényben fürdetlek, s feltűzöm hajadat.
Add nekem a kezed, a szived és a szád,
s én tüzet gyújtok néked: melegedj meg,
vedd le cipőd, nem hajt majd senki,
oltalom temploma a karom: nyugodt és meleg.
Legyél te a Nap s én leszek a Föl,
adj nekem a fényt és vonzzon léted,
a kozmosz adjon erőt és teret
s nem kell szólnod, én keringek néked.
Nem zavar...
Engem nem zavar, ha nevetsz,
de ha jókedv ébred ajkadon
virágok nyilnak, s medvék
ébrednek, hisz véget ér a téli álom.
Engem nem zavar, ha nézel,
de ha pillantásod érzem
arcomon nyári napmeleg táncol
sárga búzakalásszal kezében.
Engem nem zavar, ha szomorú vagy,
de ha sóhajtasz-fájdalmasat,
ablakom alatt a fák fájó,
őszi szellőtől elvesztik koronájukat.
Nem zavar, ha rám hullik a hó,
mig tudom; tűz mellett hallgatsz száz mesét,
valaki fogja kezed, s én átfázom helyetted
az összes kegyetlen szentestét.
Messziről
Virágot virágra halmozva,
befedem karodat,
fejedet reáhajtva,
betemetem hajadat.
Világok csattognak
s én álmommal védelek,
végigfázom helyetted
a hosszú, hideg teleket.
Lehajtott fejjel vagy rútul sétálva,
mindig fogom kezedet,
s szoritom én holtomig,
hisz tőled kapok életet.
Egy bizalmas érzés,
ez vagyok; csak gondolat,
s addig élek én,
mig fejedben ébredek minden nap.
Kivül mozdulok
Mikor kényelmesen ülök,
nem minden mozdulat az enyém,
fejem a lábamhoz közelebb,
te keringsz és mozdulsz elém.
Hacsak szemem nem vetit ki,
mindig lépsz és én hajolok,
fáradtan pislogok és érzem,
érzem a hangod, hallom a mosolyod,
ekkor már bánt a szék, ha mozdulok,
zsibbad a kezem és ájulok...
szivem tempoját nem is hallva,
vissza zuhanok hűvös ritmusomba.
Ünnep
Néha oldalról is látlak,
mikor mögötted a fehér fal,
tükörarcod nem hervad
s találkozok álmoddal.
Mikor hideg-meleg találkozik
és világit az éj,
a fal hirtelen összeomlik;
elölről akkor látlak én.