Életem

Lifter•  2008. május 26. 23:23

Öklelő vihar, egy gonosz páva,

vizes sivatag van bennem.

Kápolnámban magamnak áldozok

és ott törlöm vizesre szemem.

 

Aphrodite, te drága, mélyen

beszivom tüdőd illatát

és én viszont éltetlek téged,

mint nyári zápor a száraz sziklát.

 

Virág és csók hiányzik énnékem:

belekortyolok az arcokba,

néha kisétálok tenyeremre,

szertenézek, de mindhiába.

 

Gyönyörű testek csobbannak fejembe,

de ébressz fel, te meztelen állat!

Miért zavarod elmém? Takarodj!

-és fedd előlem buja szádat!

 

Ez is hiába, nem tudlak eldobni,

hisz te formálsz, mint folyó a követ,

és elhajitsz mikor már elég szép vagyok,

- de látom; fiatal kezed még reszket.

 

Szeress hát belém, te drága, szent élet,

hisz időnk oly kevés, s ezért kérem:

Szeretkezzünk most és mindörökké,

naphajnaltól holdhajnalig, Amen! 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!