Álmok és múltak

Lifter•  2008. május 26. 23:17

Mostanában hosszabbak az éjszakák,

és édes álmot zavar el a hajnal,

emlékszem; áttöröm az éj falát,

s mint zömök nagykabát, betakar a nappal.

 

Mily furcsát játszik velem az agyam s az éj

-bár ismerem a létnek kemény szavát-

becsapnak s mégis újra kérdem én:

miért simul mindig lelkemnek a jó világ?

 

Szeretem itt a kopott széket, melyben ült

s hosszan elrévedezve régmúltakat mesélt

s szeretem éjjel a jót, mi tovatűnt:

szót, hangot, szint s a langyos estét.

 

és mit ér néha az érzés egy csók után?

a béna kacaj s az isteni ragyogás?

az ember nem értheti, csak él bután,

s az álma marad az éjjeli álmodás. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!