Létező blogja
Letezo• 2010. március 12. 17:02
Létező történetek – A lét tánca
A lét tánca
Óvatosan lépkedett. Lépéseinek minden pillanatát élvezettel, hosszan fürdette figyelme fényében, ahogy a falatokat szokta ízlelgetni lenyelés előtt. Talpának minden kis pontja, mely a padlóval érintkezett, izmok hullámzását indította el, és egymással versengve öntudatlanul tették dolgukat. Gondolatai pillanatok alatt sejtek millióit fogta munkába, hogy szolgálják és irányítsák testét.
Boldogan játszadozott lábujjaival, és ökölbe szorítva őket próbálta a vérkeringést felgyorsítani zsibbadó talpában. Csodálattal szemlélte lábfeje mozgását, amely egy pillangó könnyedségével mozgott minden irányba, és mégis képes volt a testének nagy súlyát stabilan megtartani. Lábait váltogatva helyezte, egyik lábáról a súlypontját a másikra. Tetszett neki az érzés, amely a terhelés megjelenésekor és eltűnésekor érzett. Egyensúlyozás közben, már olyan boldog volt, hogy kezeit kinyújtva, szinte repülni tudott volna.
Kezeit figyelve, megcsodálta kézfejének végtelen mozgásformáját felöltő harmonikus mozgását. Játékos nevetés futott végig rajta, mikor mind a tíz úját egyszerre mozgatva tapasztalta meg azt a különleges hullámzást, ami végigrezgett egész belsőjén. A hullámzás átterjedt egész testére, és lassú táncba kezdve, lágyan remegett végig bőrének teljes felületén. Lassú kézmozdulatai ellenére is érezte a levegő ellenállását az ujjai hegyén. Kezeinek és lábainak harmonikus mozdulatai olyan bizsergést indítottak el benne, mely egyre erősödő érzéssel, forróságba borították egész testét. A fáradtság jóleső érzése telepedett rá, mikor abbahagyta a táncot. Mindent eleresztve, boldog elégedettséggel dőlt végig az ágyon.
A felkelő nap sugarai a zsalugáterek résein keresztül hatolva, arcát simogatva kedvesen ébresztették. Lassan ébredezett, emlékei ólomlábakon szivárogtak tudatába, mintha az ébredéssel valami nagyon fontos dolgot veszítene el.
Homályos pillantásán át, alig látta a lábai helyén laposan elterülő plédet és pizsamájának lógó ujjait, melyek üresen csüngtek mindkét oldalán.
Létező
Letezo• 2010. március 12. 16:44
Létező történetek – Nemzedékeken át
Nemzedékeken át
Sok mindenre emlékezett a gyerekkorából. A legerősebb töltéssel rendelkező emlékei mindig fájdalommal töltötték el. Igyekezett jó gyerek lenni és megfelelni szülei elvárásainak. Sokszor érezte úgy, hogy sikerül is. Sajnos az elmaradt dicséretek hiánya, olyan mély kételyeket ébresztett benne, hogy a magabiztossága, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tova is szállt. Soha nem tudta biztosan, hogy szülei hűvös távolságtartása, személyének vagy cselekedeteinek tudható be. Az érintésre, ölelésre és simogatásra való vágyakozása végigkísérte egész gyermekkorát. Ha sikerült is szüleinek, néha egy meghitt érintés vagy simogatás, a belőlük előtörő erőszakos durva szavak teljesen szétzúzták, a boldogságban fürödni készülő törékeny érzelemvilágát. Néha kedves szavakat is sikerült kipréselni magukból, de egy-két fülessel, vagy durva hátbavágással, pillanatok alatt képesek voltak megtörni, a boldogság érzésének gyengéden induló lendületét.
Mire felnőtt, kellőképpen megkeményedett a szíve, és hűvös eleganciával, biztos módon tudta kezelni érzelmeit. Büszke is volt magára, ahogy környezete irigykedve nézte határozottságát és keménységét. Minden kritikus helyzetből keményen kivágta magát. A gyengédséget igénylő helyzeteket is gond nélkül oldotta meg, mindig volt egy kemény biztató szava és egy határozott vállveregetése, amivel kezelte a szeretet kifejeződéseit. Néha halvány kétely ébredt benne a szeretet kifejezésével kapcsolatban, de sikeres és határozott életvitele elfeledtette vele.
Rövid idő alatt nagyszerű társat talált magának. Határozottságban és keménységben vetekedett vele. Jól meg is voltak és hamarosan összeházasodtak. Olyan olajozottan haladt életük ritmusa, hogy már nem igen jöttek elő gyermekkori emlékei sem. A tökéletes tudás és élettapasztalat biztonságával élték életüket. Nagyon jó életkörülményeket teremtettek maguknak és úgy döntöttek, hogy már gyereket is vállalhatnak. Hamar terhes lett, és gyönyörű fia születet. Nagyon szerette, mindent megtett érte, megállás nélkül tett-vett, nem volt egy szabad perce sem. Ahogy szaladtak az évek, fiát szeretetben, keményen és nagy gondossággal nevelte. Jól tudta, hogy nagyon jó szülő, mert mindent megtett a gyerekéért, ami tőle tellett. Néha ugyan látott fia szemében, egy kis vágyakozó sóvárgást, de hamar túllépett rajta, mert biztos úton haladt. Elégedett volt magával és az élettel, mely egy pillanat alatt is elröppent.
Közeledett a hétvége és a fiát várta a családjával. Boldogság öntötte el, mikor megérkezett az unokájával. Repdeső szívvel nézte, hogyan teszi meg első lépéseit a szoba hatalmas szőnyegén. Mindenki örömben úszott az esemény láttán. A fia határozottan felállt és keményen vállon veregette a csöppséget, hogy nyomatékot adjon szeretetének. Ez a látvány elindított benne valamit. Szívébe fájdalom hasított, életének minden élménye, egy szempillantás alatt zúdult rá. A gyermekkori emlékeivel sem állt meg a folyamat, tisztán tudatába került a szüleinek és az ő szüleinek az érzelem világa, melyet kíméletlenül és tudatlanul adtak tovább egymásnak nemzedékeken keresztül.
Könnyes szemmel és fájdalommal telt szívvel szívta magába az új felismerést, mely számára sajnos túl későn érkezett, mert ezt már nem adhatta tovább.
Létező
Letezo• 2010. március 12. 16:36
Létező történetek – A tudat ébredése
A tudat ébredése
Érezte, hogy különleges dolgok történései közelednek felé. Sokmilliárdnyi részecskéjén gyenge rezgés futott keresztül. Nem gondolta volna, hogy ilyen csodálatos érzés, mikor akár egy tudatdarabkája is magára talál. Az apró kis részecskék felébredése végigrezgett az egész univerzumon. Tudta ez csak a kezdet. Érezte minden porcikájában az eljövendő folyamat felemelő nagyszerűségét.
A hosszú évezredek, most csak egy röpke pillanatnak tűntek számára. Eddig ismeretlen boldogság öntötte el, ahogy részei kezdték felismerni egymást és önmagukat. Olyan volt ez, mint egy láncreakció, a folyamat megállíthatatlanul haladt a maga útján. Lüktetve, tomboló erővel áradt szét mindenben, hogy a milliárdnyi tudatdarabkákat ébredésre sarkalja.
Már egy tudat ébredésekor is, leírhatatlan szeretet és mámorérzés járta át, és ezt a csodálatos érzést, gyengéden szórta szét maga körül. Lelke túláradó szeretettel figyelte, amint a tudatdarabkák saját kis zárt világukat eleresztve megnyíltak. Falaik úgy tűntek el, mint a harmatcseppek a reggeli nap ragyogó sugaraiban. A belőlük kiáradó boldogság folyamatos érzése, futótűzként perzselte végig környezetét. A tudatosság tüze egyre jobban elmosta azt a falat, melyeket a tudatok gondosan építettek maguk köré.
Ezt már semmi nem állíthatta meg. Kíméletlenül, ugyanakkor csodálatosan felemelően söpört végig a mindenségen, ez a misztikus ébredés. Tudatok milliárdjai rezegtették meg részeiket minden pillanatban, hogy hazatalálásukkal a boldogságba repítsék őt. Egyszerre élte meg a mindenhol és mindenben érzéseket. A tudatát ért folyamatos felismerések megélése, korlátlanra tágították érzékelését. Végtelenre tágulva már nem tudta tudatát a tudatosságának végtelenében tartani.
Egy pillanat alatt vált szét apró kis tudatok végtelenére, melyek magukat tudatlanul egy elkülönülő érzésbe zárva, sóvárogva keresték helyük a végtelen létezés dimenzióiban.
Létező
Letezo• 2010. március 12. 16:17
Létező történetek – A felismerés
A felismerés
Mosolyogva, boldogan ébredt. Érezte az arcán a simogató napsugarakat és csodálattal nézte a felkelő nap aranysárga csillogását. A reggeli csend és az ébredés mámora lassan átadta helyét egy durvább világnak, mely könyörtelenül tarolt le benne mindent. A szívében szétáradó örömöt, egy pillanat alatt ütötte agyon a félelem érzése. A rettegés úgy markolta apró kis szívét, hogy a boldogság érzéséből egy csepp sem maradhatott benne.
A jól ismert hangok, melyek elértek tudatáig, élesen hasítottak csendes elméjébe. A szülei megint veszekedtek. Számára szinte értelmezhetetlen hangáradatból, csak a folyamatosan ismétlődő mondatokat ismerte fel. A szavak értelme homályos maradt számára, de a becsapódásukkor keltett hatásokat tisztán érezte. A félelem és a rettegés kikényszerítette az ágyából. A békére és megnyugvásra áhítozó vágyakozása, olyan erővel vonszolta szüleihez, mintha nem is sejtené, milyen fájdalom vár rá. Óvatosan és lassan lépkedett, nem keltett semmi zajt. Nem ment közelebb, távolról is látta és érezte azokat a dolgokat, melyeket minden nap át kellett élnie és ezt a rettentő borzalmas érzést, éberen tartották benne.
Szülei háttal álltak egymásnak, az őket körülvevő színes ködszerű, gyorsan hullámzó fények mindent elárultak lelkiállapotukról. Édesanyja testét sűrű sötét tüskék borították, melyek lüktetve hol visszahúzódtak, hol több méterre kinyúltak és mélyen csapódtak édesapja testébe. Az utóbbi időben édesapja alakja is nagyon furcsa volt. A kellemes aranysárga hullámzást, már nagyon ritkán látta körülötte. Az egyre vörösebb hullámok, melyek körülvették hosszú csápokat eresztettek, és kétségbeesett tapogatással kerestek valamit maguk körül. Elérve a tüskéket, először tétován visszahúzódtak, majd percekig tartó birkózásba kezdtek.
Mérhetetlen bánat és keserűség öntötte el, valahányszor így látta szüleit. Nem volt ez mindig így, emlékezett azokra a csodálatos időkre, mikor minden percüket az aranysárga ragyogás és öröm töltötte be. Megállíthatatlanul kereste az okot, hogy miért változott meg így az életük.
Emlékei folyamában villámcsapásként érte a felismerés, szívébe embertelen fájdalom hasított. Levegő után kapkodva próbált túllépni a megpillantott eseményen, de ott ragadt. Remegő testtel élte újra azt a pillanatot, amelyben először látta meg szüleit, abban a szörnyű keseredett szürke masszában, mely kíméletlenül tapadt mindkettőjükre és mérgezte meg életüket. Őt nézték dühösen, amint ott állt megszeppenve, a kezéből véletlenül kicsúszott összetört porcelán fölött. A hirtelen jött felismerés millió darabra törte apró kis szívét.
Most már tudta, miatta lettek ilyenek a drága szülei.
Létező
Letezo• 2010. március 9. 16:19
Létező történetek – Átcsúszás
Átcsúszás
Ahogy kezdett magához térni, tudata lassan átlényegítette testét. A benne szétáradó nyugodtság hatására, érzékelése gyengéden olvadt egybe a külvilággal. Idegennek tűnt a környék, még nem járt itt. Nyugalommal töltötték el a parkban lévő fák, ahogy egymást simogatva járták táncukat. A park mélyén érdekes, soha nem látott szerkezetek között gyerekeket pillantott meg. Mindig szerette őket nézni, ahogy mérhetetlen tudásvágyukkal pillanatokon belül képesek voltak környezetüktől mindent magukba fogadni.
Csendes remegés futott végig egész testén, mikor soha nem látott embereket pillantott meg. Nem akart hinni a szemének, először azt hitte a képzelete játszik vele. Valóság volt, minden porcikájában benne rezgett az a soha nem érzett sugárzás, amit kibocsátottak magukból. Első döbbenetéből visszatérve, jobban megnézte őket. Be voltak falazva, nem értette, hogyan lehetséges ez. Az erős mesterien felépített falakon néha, apró rések keletkeztek, melyek gyors tapogatózás után rögtön össze is záródtak. Lassan kúszott tudatába, valamilyen messziről jövő nagyon erős rezgés, majd elcsendesedett, és ekkor vette észre, hogy ezeknek az emberek a szája mozog, pedig nem is esznek semmit. A szájukból furcsa rezgések jöttek ki, melyek olyan értelmetlen kuszaságban hömpölyögtek felé, hogy nem értett belőlük semmit. Oldalt pillantva egy másik emberre lett figyelmes, amelyik egy aranyos gyerek felé fordult, lassan szétnyitotta gondosan felépített burkát, és hirtelen hihetetlen erősségű fájdalmat zúdított szegény megszeppent gyerekre. Újabb felismerés lepte meg, nem értette mit mondanak. Az elméjükből kiáradó beszédjük olyan gyors, értelmetlen és kusza volt, hogy nem lehetett érteni belőle egy szót sem. Nem is beszélve arról, hogy egy pillanatra sem tudták abbahagyni azt a folytonos értelmetlen locsogást.
A körülötte hömpölygő rengeteg élmény, lassan kezdte elveszíteni valódiságát. Az egyre halványodó érzékelése, tudatára ébresztette, hogy mi történt vele. Újból a bizonytalanság érzései kerítették a hatalmába. Kétségbeesése lassan oszlott, amint megérezte, hogy mit kell tennie. Ekkor már maguktól haladtak a események. Az izzás belülről indult és pillanatokon belül szétáradt az egész testében. Pár pillanat után, olyan hirtelen lobbant el, mint egy meggyújtott gyufa lángja.
Ha lett volna lehetősége hátrapillantani, csak egy marék hamut látott volna maga után.
Létező