Anubis Mérlege

Ha egyszer az életben válaszút elé kerülsz, olyan válaszút elé mely kiemel a sárból.
Ne habozz! Tedd meg a lépést és ne nézz hátra.

   Szemet szemért, fogat fogért
mit ér ha ezt teszem és bosszúra törekszem?
Nem tudom megtenni Istenre bízom,
döntse el Ő kinek a juss,kinek a kárhozat
előtte térdemet és fejemet meghajtom.

Semmit sem tettem,hogy ezt érdemeltem
jogosan kérhetném, hogy visszafizethessem.
De nem tartok igényt rá,döntsön az Úr
összetört szívemet nem csapom be rútul.

Legyen meg az akaratod;- Uram!
-mint ahogyan az övé is megvolt.
Add meg neki végre azt,
amire már oly régóta vágyott.

Uram!-de rólam se feledkezz!
Nézzen le rám szerető tekinteted,
Adjál nekem is kis fényt és örömet,
valahol egy messzi paradicsomi tájon,
s egy ferde ablakos kis házikóban örök álmot.

 Végeztem,végeztem veled
és terhemet végre letettem.
Nem kellesz, többé már nem kellesz
menj utadra éld az életed.
Hittem az álmoknak, hittem a mesékben
hittem, hogy létezik önzetlen szerelem.
Becsaptál és hazudtál,ígértél és bántottál.
Nincs benned kitartás,de sajnos se tartás
nincs benned büszkeség csak férfiakat faló
sok koszosan ártó bűnös szenvedély.
Ártottál és bántottál amikor csak tudtál,
Nem tudtad értékelni amit tőlem kaptál.
Játszadoztál az életemmel, csúfot űztél szívemből
Oda adtam mindenem,s-te lábbal tiportad szerelmem.
De lassan eljön a idő, eljön a nap
amikor a szimpla emlékem új erőre kap.
Eljön és jussát kéri Damoklész kardjával
bosszút áll mindenen és lesújt a végzetem.
Elkerülni nem tudod csak várni a napot
Remegő félelemben élve a koszos holnapot
De van is mit féltsél mert mi késik nem múlik,
ketyeg az óra és az idő telik,
 és fájó emlékem majd fejedet veszi.
Nem kellesz, nekem már többé soha!
lezártam örökre e fejezetet mely oly mostoha.
Menj csak éld az  életed bűnben és koszban
kínáld a tested mert ezt tudod te a leg jobban.
Menj csak és add oda fűnek és fának
várnak már a Malorkai éjszakában.
De nem fogod élvezni egyetlen percét sem,
mert emlékem lesújt rád minden erejével.
Nekem már többé nem kellesz, ebben az életben soha!
de talán a következő már nem lesz ennyire mostoha.
És talán egyszer még karomba zárhatlak, magamhoz szoríthatlak
és számtalan életen át, nem engedlek el többé soha de soha !

  Volt szép nyár, volt szép ősz
volt sok csók, volt sok szex.
De már minden,minden emlék lesz.
Emlékszem testedre, hullámzó melledre,
kéjelgő szemérmed vágytól remegő.
Emlékszem vonagló,alattam izzadó
testemhez tapadó izmokat görcsölő
rándulásig feszülő extázisba aléló,
orgazmusok ostromát sikolyok és sóhajok
karmok és fogak és lankadó izmok.
Emlékszem ezekre, oly hűen merengve
lázálmok közt izzadva és hemperegve.
Álmatlan éjszakák, kint veszett kutyák.
Itt bent meg egymagam veszettül kívánlak.

  Nincs szégyene se bátorsága
se kegyelme a bestiának.
Sötétben jár, féli a fényt,
árkényt suhan e gonosz lény.
Ellopja hitedet, mardossa szívedet
magának akarja bűnös lelkedet.
Lop és csal, hazudik és mar,
befürkészi magát ahova csak akar.
Vigyázzál ember ne lankadjon hited!
Nagyon jól vigyázz, hogy kinek hiszel.
Elvarázsol elcsábít, glazúrba önti világod.
Ígér és hazudik szavakkal játszadozik,
terveket sző és ellened lázadozik.
Ha elérte célját lehull a lepel,
ott áll majd előtted becstelen és meztelen
ördögi undorral fertelmes titokkal
a bestia, sátánnak kurvája tele piszokkal.
Kénköves mocsokkal, röhögve rajtad

kit oly könnyen meglopott

és örökre kínozhat.