Viszonzatlanság

 I.

Miért bántasz mindig,
miért kellek neked?
Ha nem tudod értékelni
őszinte szerelmemet.
Semmit sem tettem,
semmit sem akarok.
csak annyit, hogy végre
tárd ki a lelked
és ne csak a karod.
Fogadj be szívedbe
engedj be lelkedbe
engedd, hogy legyek
az életed része.
Ne okozz több fájdalmat
ne okozz több bánatot
mert ha eljön a nap
és meghalok,
neked sokkal jobban
ez fájni fog.
II.
Vagy menj!
Menj és élj,
kicsapongó életet
ne kelljek neked
ha értéktelennek
tartod őszinte szerelmem.
Élj a mának
felejtsd el a holnapot
töröld a tegnapot,
ne legyen célod
ne legyen álmod,
csak add meg  magadnak
amit követel az egód.
III.
DE ne feledd!
Egyszer eljön a nap
amikor beköszönt
majd életed tele.
Csak az emlékem fogja
marcangolni hűtlen szívedet.
De nem leszek már ott,
hogy melegítsem
silány vénségedet.
Akkor jössz majd rá
egy sötét őszí
hideg éjszakán,
hogy megölted azt
ki életét kínálta tálcán.
Egyedül fogsz meghalni
egy dohos sötét szobában
senki sem lesz ki
elkisérne utolsó utadra.
Nem leszek ott,
hogy kezed fogjam
nem leszek ott,
hogy veled imádkozzam.
A halál!- csak ő
ki elveszi életed
leperegő  filmjét
akkor jössz majd rá,
hogy elűztél bántottál
ahol csak értél,
fájdalmat okoztál
sose tiszteltél
sose becsültél.
És mégis,és mégis
az alagút végén
ott lesz majd valaki
ki tárt karokkal
fog téged várni.
Mert mindig de mindig
meg tudtam neked bocsájtani.