Játék voltam számodra és szivem volt a dobókocka

  Itt voltam mindig és téged vártalak.
Vártalak nappal, és vártalak éjszaka.
Vártalak ha elmentél fürdeni,
vártalak ha elmentél dolgozni
Vártalak ha elmentél templomba
És vártalak ha elmentél kórusra
Itt voltam és vártalak mindig,
vártalak örömmel, vártalak haraggal
vártalak jó kedvel és vártalak szomorúsággal.
Mindegy volt ha a nap sütött
vagy ha  jég esett, én itt voltam és vártalak
rád gondoltam mert életem sem volt fontosabb.
Vártalak mert mindennél jobban szerettelek.
Aztán jött mint égből a csapás,hogy te nem is akartál.
Számodra ez csak játék volt és szívem volt a dobó kocka.
egyszer eldobtál, máskor össze szedtél,,csak játszodtál
hogy végül tudtomra add, hogy nem is akartál.
Igen!-nem is akartál és amúgy is megsérült szívemben
olyan sebet vágtál mely egy örök életre csak
azért fog dobogni, hogy feledje egyszer;
csak egyszer, hogy mindennél jobban szeretett.
Szeretett.....Szeret....és szeretni fog
míg a halál e tátongó és vérző gyógyulatlan sebet
örökre be nem zárja, és feledteti, hogy egyszer
régen, érted, csak érted dobogott és vérzett.