Találkozás az Igazsággal!

A minap szembenéztem az Igazsággal. Nem tudom ki lepödött meg jobban én vagy ő? Aztán végülis ő törte meg a csendet mely egy pillanatra kettőnk közé telepesett.
- Rég láttalak. Kerülsz engem?
- Á, dehogy. Mért is tenném.-mondtam nem tul nagy meggyözödéssel.- Csak kicsit el voltam havazva mostanában meg aztán időm se nagyon volt.
- Pedig tudod hogy nélkülem nem sokra mégy. 
- Igen, tudom.
- Néha tudom hogy idegeire megyek az embereknek, neked is többek közt de nélkülem nem fogtok kimászni a mocsokból és nem fogtok elöbbrejutni, csak felszines szalmaláng sikereitek és örömötök lesz. A tartós boldogság elérhetetlen lesz számotokra. Ugye tudod?
- Igen, tudom.-mondtam pironkodva.
- Akkor várom hogy újra keress és ne kerülj többet.
Rebegtem még valami igenfélét aztán néztem ahogy csendben hátatfordit és lassan továbblépked.  Mintha kissé sántitott volna vagy nehezebben mozgott volna mint máskor. Ruhája is kissé szakadt volt, megtépázott.
De volt a tartásában és a mozgásában valami fenséges. Tekintély és méltóság. Emlékszem még azokra az időkre amikor tisztelték őt és a neve hallatára is mosolyogtak és figyeltek a szavára. Ma már kissé megviselt lett és megöregedett.........Figyeltem ahogy távolodik, aztán az Igazság lassan a homálybe veszett és éltünt a szemem elől. Remélem látom még.