2021 Új Tavasz

Leonora•  2021. március 23. 13:53

Vad angyalok - Márciusi dionysiák

 

Kéri a lélek a testet:
Edd meg, edd meg!
Ne add magad testbörtönre, ne bánd!
Ahogy a bimbóból kibomlik a serleg
Légy győzelmes minden világod felett!

 

 

Kéri a test a lelket:
Edd meg, edd meg!
Szikralángból élj s csiholj, ne bánd!
Lázadjon a tűz a vizek felett!
Ne engedj! Ne add oda - a győzelmet!

 

 

Örök fiatalság;
Fészkében madár;
Leheletben lepke;
Örök öröm s Élet!
Nem szikkadt-száraz lélek;
Nem púderozott morál;
Nem íztelen menny, s töppedt paradicsom;
Nem gőgös majmok pózolnak grádicsokon!

 

 

Ne add, ne hagyd
Hogy megegyen a halál;
Tépd szét fogaiddal, ha rádtalál;
Igaz szíved táncát járd, zenéjét edd!

 



Hússimítón tornyozva szentlelked:
Őrjöngő, vad angyalok: minden világod felett!


(2020)

Leonora•  2021. március 7. 06:20

A Tisza-parton

Szöknek a szavak:

Elhagyatnak falaink alatt

A szerelmes asszonyok.

És a kéz, mely simogat,

- Áldva verő ostor -

Kiszabja sorsunkat.

 

A Tisza szele

Küld még sóhajt, bele-

Remegnek viszonzásába a fák.

 

Hol otthon vagyok, ne elemezze

Senki, hogy

Miért vagyok beteg.


 

Színjózan az álmodozás:

Együgyűként szent szíve más,

Mint rég. Puszta fölött

Hajnali ég áradást

Simít a felhőkből, s könnye után már

Feszül elérhetetlen messzeségben a szivárvány.


(2004)

Leonora•  2021. március 7. 06:17

Március

Szilárdan áll még a hó a hegyen:

De tudom, a fény lassan

 

Csíkokat váj fehér szívében,

S akár a mirtusz vízcseppjei


A meredélyek nyomán

Fölfakad a könnypatak.

 

Szirénhangú szellők szólnak:

Fekete álarc, hideg szemfedő

Miatt hullattad szirmodat,

De tudom, a rideg lányok

Megenyhülnek egyszer,

S felgyúl a vágy a puha mohán.

 

Szerelmet álmodnak hullamerevségbe,

Mitől felpezsdül újra

És átüt ajkaikon a vér.

S tiszta érv diktálta szívütem,

Mint átizzott parázs,

Formába égeti a testetlen vágyódást.


(2004)

Leonora•  2021. március 7. 06:15

Hajnali telihold

Bár csapongó csoda-vívódással

A hajnali fényt elűzni képes,

Vándorlásod

Ne legyen az égre szikkasztott Nap!

 

Bár ékes, kedves-fényes, parazsát

Lobbantni, vakítni, kioltni képes,

Üdvösséged

Mi a selyem burkán át süvöltve szalad,

 

Szakítsa ketté az álmodozást,

Fessen

Fekete rózsát rózsaszín szemfedőre,

Legyen

Kétkedő, mint a hullva felejtő csillagok!

 

Ne azt, ami sírva szédít,

Könyörögve old,

Rimánkodva késztet,

Hogy a fák ezer ujjal imádják az eget!

 

Azt add, amivé lelkem csak lehet,

Önző odaadás, könyörtelen lehelet,

Biztatást ígérő

Hajnali telihold.


(2004)

Leonora•  2021. március 7. 04:14

Dal

 

Ujjamon ezüst karika

Hajamban aranyos sugár

Virágok mosolyogják a kedvem:

Napnak, Holdnak magam eljegyeztem.


 

 

Napnak, Holdnak eljegyeztem

Kócos rózsabokor-lelkem

Tövisem megszúrja ki hozzám ér

Dalom illata az égig elér.


 

 

Dalom illata elér az egekig

Nappal a Nap bennem gyönyörködik

S ha eljön a bársonyos éjszaka

Csillag-köves úton megyek haza.


 

(1997)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom