Lelketlen
megfélemlítés
Van, hogy az ember szólni nem bír,
s iszonyat ül a nyelvhegyen,
bogot kötöz a mozdulatra
s bénul a száj, meg nem felel.
Sikítanál a fél-elemtől,
tombol a szó - ki nem szakad,
magadat végül le kell győznöd.
Nincs aki megvéd, csak Te - Magad.
átvitt értelem14:Szabadulás
Magam vagyok szerfelett suhanc,
időm tavaszán kis eltévedő,
serkent szakállas térdficam,
nyakatekert hű borzhajam
csinnadatrát fűz, és korca van,
szoknyátlan szegélyét felhúzom,
térdig, kalácsig - karácsonyig.
Míg lyukas talpú nem lesz ő is,
ahogy voltam én míg ő király...
szegénylegénnyi batyuján múlthegek,
viselje most már, hogy elmehet.
Mint vándorbotverő cölöpkereszt,
süsüje ébredjen fel, ha lehet.
hogy szerfelett lehessek magam - Magam!
Gyermekviruló szavakban - Szabad!
Szabadságban!
a zsaroló
kiskanalak mentén húz a bánatom
azzal is áshatnál, te barom,
mit eltenni zsebbe bíz nem lehet,
firkatson alá neked keshedt lelked.
Magad alá szorultál - fájdalmas már nézni,
ahogy szűköl a megmaradt ember - a Mi?
nem is látszik már - Isten is elvehette?
Uralmad felettem, tombol(na) ha lehetne.
Lehet neki. tette, teremtette.
Fals igazak gúnyáján, ruhabitorló,
gyermekéh kopját magasra feltartó,
s tagadó. De bíz látom alja, talaja
Hogy mind többet magának, magának
akarna.
foncsort vet szemembe
csak a peres zaj árnyéka,
hogy összekoccannak a hangok
és finoman szólva is vacogok
csak a múltat üti össze térdeimben
és foncsort vet szemembe
láthatóvá téve, de
csak az árnyéka, nem egyéb,
megforgatott vad hordalék,
elmos hangot, mondandót
nem szól elég, esztelen ez még,
rakhatatlan toldás, mi egyéb,
mi zavartan tört és érthetetlen ég
fintor remegések, kényszerkopogások,
oldalak közt újra, zarándoklok,
mintha refrént ráznának a holnapok
https://www.youtube.com/watch?v=JDm4NybGYVQ
fekete zsoltár
és úgy olvasol, kutatod magad
fekete szavak közt, fekete könyvben,
fekete hangok sokasodnak
futnak át fejedben:
- nem értenek -
Fekete könyv, nem is hibás
fekete betűk de szent szavak,
fekete kosár a lelked
tanulmányt írhatok a rettenetnek.
Feketét kiáltasz rám s fekete leszek én is,
hogy visszadobjam rád bűnödet!
Fekete könnyek ropják táncukat,
fekete múltnyi köpenyek,
takarni kellene idődet...
Már mindenkiben csak a feketét .....
rám önthetted és eltemet.
Vacogó fogak és kék egek
fehér liliomok és vérszínek
Rózsámnak szószirma mondd elég?
Hogy ne lássak benne is feketét...