Visszaemlékezés

Gondolatban rád rontottam, szád csókoltam,

hirtelen elmosolyodtam, megáztam fejem.

Mi van most velem, hol jár az eszem?

Hihetetlen! Mi ez?

Lehunyom szemem, folytatódik a látomás.

Falhoz szorítalak, testemmel beborítalak,

csókollak tovább.

"Ne csináld kérlek!“ - szólok az elmémnek.

"Te is tudod, hogy ez most nem én vagyok."

A mosoly az arcomon közben mégis ott ragyog...

Hihetelen mit művel az agyam,

nem hiszem el, figyelem magam.

Miért történik ez most velem?

Ilyet még sohasem éreztem, nem is képzeltem...

Hogy játsszon velem az elmém, nem hagyhatom!

( De ennek ellenére, a csók mégis jó volt nagyon. )

Jobb lesz, ha a képzelgést végre abbahagyom!!!

2012. áprílis