Valóság-sokk

Kiszakítod magadat urnádból,
egy lépéssel ott teremsz a létben,
megkezdődik valóság-sokk álmod,
dimenziók nyílnak meg a térben.
 
Míg mozgásba lendülnek a vágyak,
egységérzést felejt el a tudat,
a szeretet, bizalom hiánya,
hideg pokol tornácára juttat.
 
A mennyország csak elhagyott várrom,
misztikával körbeölelt világ,
azt gondolod biztos változást hoz,
a félelemmel elmormolt imád.
 
Amikor már senki sem vigasztal,
a reményed is szertefoszlott rég,
érkezik a segítség malaszttal,
mit elfáradt lelkednek küld az ég.
 
Nem vitatkozol többet Istennel,
belenyugszol, hogy amit ad, az jó,
szeretet virágzik ki szívedben,
és ez megnyit egy boldogság-ajtót.
 
Úgy találhatsz egészen magadra,
ha benned mindent beragyog a fény,
végigjárva a földi utadat,
a teljességbe újra visszatérsz.

2015. február 19.



Végigjárva a földi utadat,
a teljességbe újra visszalépsz,
megtalálva régi önmagadat,
mikor felragyog benned minden fény.

Úgy találhatsz egészen magadra,
ha benned újra felragyog a fény,
végigjárva a földi utadat,
a teljességbe ismét visszalépsz.



Nem vitatkozol többet Istennel,
benned mindent beragyog a fény,
szeretet virágzik ki szívedben,
a teljességbe újra visszatérsz.






3.
Kiszakítod magadat urnádból, 
egy lépéssel ott teremsz a létben, 
megkezdődik valóság-sokk álmod, 
dimenziók nyílnak meg a térben. 

Míg mozgásba lendülnek a vágyak, 
egységérzést felejt el a tudat, 
a szeretet, bizalom hiánya, 
hideg pokol tornácára juttat. 

A mennyország csak elhagyott várrom, 
misztikával körbeölelt világ, 
azt gondolod biztos változást hoz, 
a félelemmel elmormolt imád. 

Amikor már senki sem vigasztal, 
a reményed is szertefoszlott rég, 
érkezik a segítség malaszttal, 
mit megfáradt lelkednek küld az ég. 

Akkor találsz egészen magadra, 
ha benned mindent beragyog a fény, 
végigjárva a földi utadat, 
a teljességbe ismét visszalépsz.

Szeretettel gratulálok
a "Valóság-sokk" című versed Parnasszusra kerüléséhez
szerkesztőségünk minden tagja nevében!
A hegy alapján(3) kapott helyet.

Hozzászóltunk, az értékelések összegzése:

     Kissé zavaros  a versnek a filozófiája. Ha elfogadom az urnát, mint porhüvelyt, hogyan teremhet egy lépéssel ott a létben?  A dimenziók kérdése megint új problémát  vet fel, hiszen a térben csupán három dimenziót (azaz kiterjedést ismerünk), az időt szokás negyedik dimenziónak nevezni. További dimenziók csak egyes metafizikai spekulációkban léteznek, meg az emberi fantáziában, pl sci-fiben. Igen gyakori egy terminológiai tévedés is, mikor az "új" dimenzió alatt egy másik, a miénkkel párhuzamos világot értenek. Ugyanúgy, ahogy igen gyakran ufónak (azonosítatlan repülő tárgy) nevezik a földönkívülieket. A versben végül is bármi lehetséges, ami a fizikai világban lehetetlen, vagy legalábbis ismeretlen. DE! A költő következetes kell legyen a vers által teremtett mikrovilág belső szabályaihoz! Ergo, nem lehetnek logikai bukfencek a műben, mert akkor az olvasó számára zavarossá, követhetetlenné válik az egész.  
A ritmus sok helyen döccen, a rím pedig elég gyenge.
   - Bizonyos határok között - alapvetően nem befolyásolja egy vers értékét az, hogy "miről szól", hanem az határozza meg, hogyan teszi ezt. Mindegy, zombiról vagy a zombi-létet magára értelmező lírai énről ír valaki, ha ezt olyan szinten és olyan intenzitással teszi, hogy átélhetővé váljon. Ez a vers nem teszi ilyen intenzitással és főleg nem olyan mesterségbeli tudással.
A rímek igen esetlegesek, illetve gyengék. Ha már rímelünk... talán a egyetlen jó rímpár a vigasztal-marasztal (bár itt mindkettő ige például).
Az is hiányérzést okoz, hogy nem tartja a versütemet, de ezt egyre több helyen érzem figyelmen kívül hagyottnak.

      Újra olvasva, jobban megértve a gondolatiságát, egész jó versnek érzem.A sokk állapota ilyen, ha..."a szeretet, bizalom hiánya,"okozza. A pokol és a menny , az ég és a föld, a fenn és a lenn ellentétei közepette sodródunk a teljesség felé.

    Köszönjük szépen a verset...
és várjuk a továbbiakat!

Megismerve önmagunkat, átélve a jó és rossz érzéseket válunk teljessé. Ez így van.

A dimenziókhoz csak annyit szólnék, hogy ahol 4 dimenzió létezik, ott bizony létezhet több is. Bár nincs alátámasztva tudományosan a dolog, de például 50 évvel ezelőtt azt gondoltuk az atom a legkisseb fizikai részecske, azóta egyre kissebb részeket vagyunk képesek érzékelni. Mivel mi 3 dimenzióban élünk, ezért képtelenségnek tűnhet több dimenziónak a létezése. ( Ha én egy árnyék lennék 2 dimenzióval, csak a többi árnyékot láthatnám, és ezért teljes bizonyossággal azt állítanám, hogy márpedig nem létezhet semmi más csak az, amit én megtapasztalok. ) Sokkoló lehet a dolog, de valami olyasmire gondoltam a versben, hogy gondolatainkkal dimenziókat nyitunk meg, és így mi saját magunk alakítjuk az életünket, teremtjük meg világunkat. Érzelmeink által fejlődünk. Az átélt sok-sok kellemetlen negatív és pozitív dolog ( amit csak magunknak köszönhetünk ) tesz minket teljessé. Ha el tudjuk fogadni magunkat és embertársainkat, olyannak, amilyenek, ha nem ítélkezünk senki felett, ha tudjuk, hogy mindenki ugyanonnan jött és ugyanoda távozik, akkor tudunk boldogan élni. Ez a pici idő, amit itt töltünk közösen a földön ilyen módon élvezhetővé válik.

Köszönöm a vers Parnaszusra kerülésést!

Joli