Vadonban sétálva

DJ•  2016. február 13. 14:12

Cipő a lábamon, rajtam az út pora,
hátizsák hátamon, eljutottam oda,
hol csend van, nyugalom, vadonban sétálva,
erdei utakon, süt a nap hét ágra.
 
Itt béka brekegés, madárka csacsogás,
száraz ág reccsenés, talajon száz bogár,
követel figyelmet, s egyetlen órában,
megtelik a lelkem ezernyi csodával.

2016. február 13.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2016. február 14. 16:37

"ezernyi csodával"..., jó élmény.

DJ2016. február 14. 16:18

@baramara: @Rozella: @skary:
...örültem nektek! :)

skary2016. február 14. 14:41

:)

Rozella2016. február 13. 19:45

Kedves vers! Tetszett! :)

baramara2016. február 13. 15:13

Szépek ezek az apró csodák! :)