Szerelem tengeren úszik a csónakom

 

Szerelem tengeren úszik a csónakom,

egyedül ülök benne a tűző napon.

Rengeteg a víz, de én mégis szomjazom,

tengervíz csillan meg cserepes ajkamon.

 

Én már mohón nyelném a hideg, friss nedűt,

sajnos nem jó, ihatatlan, ez kiderült.

Kiúszni nem tudok, távolba meredek,

előttem nem messze picike szigetek.

 

A szerelem nem kell már, evezek kifele,

várnak rám a parton mosolygós emberek.

Gyere csak mi közénk, meglátod jobb lesz kint,

a hűvös árnyék majd téged is felüdít.

 

2014. január 3.