Szép minden hajnalom

 

Ennyit megérdemel, meg bizony a holnap...

ennyit megérdemel, tudom most már, hogy vagy.

Vigyázol te énrám, vigyázol a mában,

vigyázok én terád, vigyázok a házban.

 

Tudni fogok igen, tudni bízni benned,

és végül elhiszem jól választ a szívem.

Jól választott téged. Jó, hogy párom lettél.

Jó, hogy ezer éves valóságom lettél.

 

Visszajöttem hozzád, mást nem is tehettem,

szívem, lelkem veled élem meg a percben.

Megélném én veled most már valóságban,

egymás karjaiba bújva vidámságban.

 

Nevetve könnyedén minden nehéz percen,

nevetve könnyedén, hogy ismertelek meg.

Nevetve magamon mennyit nyavalyogtam,

addig míg ajtótól karodig jutottam.

 

Karod nyújtod felém és én elfogadom,

nem érdekel a mám, sem pedig holnapom,

hogyha veled vagyok, akkor szól a dalom,

hogyha veled vagyok szép minden hajnalom.

 

2013. július 30. ( Éjjel, gondolkodás nélkül félálomban írva. )