Megcsókoltam én a múzsát

Nem akartál sosem engem,

vagy ha igen, csak pár percben.

Más az álom és valóság,

megcsókoltam én a múzsát.

 

Azt súgta, hogy övé vagyok,

körül fontak óvó karok,

öleltek a végtelenben,

boldog voltam a kezekben.

 

Szerettem, hogy szeretgetnek,

tűrtem, hogy semmibe vesznek,

más az álom és valóság,

elnyaltam, már a nyalókát.

 

Édes élet elém tárult,

felelősség is rám hárult,

mert bizony ezt én akartam,

jót és rosszat együtt kaptam.

 

Ocsú, búza, megkeverve,

vegyítve egy szerelembe,

válogatni nincsen idő,

az az enyém, ami kidőlt.

 

( Gondterhelten ülsz felette,

a fene azt már megette,

csipegeted, ami maradt,

talán jut még neked falat. )

 

A vicc fele mindig igaz,

ez most tréfa, mégsem vigasz,

másik fele sem valóság,

csak egy megnyílt álomország.


2014. március 8.