Megbocsájtanom sem kellett

Málna. eper, vagy szamóca

az isteneknek bohóca...

szerelemben nincsen pardon,

ezért heverek most parton.

 

Evezgettem a tengeren,

elringatott szép csendesen,

álmot bocsájtott szememre,

azt hittem te vagy mindenem.

 

Éreztem a szeretetet,

olvastam az üzeneted,

ittam is a szavaidat...

kiderült, nem nekem írtad.

 

Nem baj nem érdekelt semmi,

ezen is túl kellett esni,

ahhoz, hogy tudjam szeretlek

megbocsájtanom sem kellett.

 

Jól éreztem veled magam,

pedig cserébe nem kaptam

sem bátorítást, sem jó szót,

mégis égtem én a vágytól.

 

Vártam mi fog még történni,

nem akartam felébredni,

mindig csak csodában bíztam,

de sokáig én sem bírtam.

 

Egyetlen lépést sem tettél,

pedig tudom, hogy szerettél.

Hagytál inkább tovább állni,

nem tudtalak provokálni.

 

Elmentem, nem jöttél utánam,

talán én már meg is bántam,

visszamenni mégsem fogok,

pedig szívem érted dobog.

 

Mint mindenkit, csak úgy szeretsz,

hangoztattad nem is egyszer,

tudom, hogy ez mit jelentett,

élvezted velem a percet.

 

Soha többet nem akartál,

ennél többet nem adhattál,

mert így teljes az életed,

hogy szeretnek, azt élvezed.

 

Hogyha nem én, akkor, majd más,

végül ugyanaz a hatás,

öröm és boldogságfolyam

kerül be a tarsolyodba.

 

Összerakod, gyűjtögeted,

hogy szebb legyen az életed,

álmokat sz ősz valóságnak,

pillanatnyi boldogságnak.

 

Nem tudom tovább csinálni,

nem akarok sorban állni,

többet érek, mint bárki más,

ez talán már nem is vitás.

 

Föléd helyezem magamat,

és nincs több szabad akarat,

az lesz, amit a sors akar,

és méghozzá nagyon hamar.

 

2014.  március 19.