Magadban őrzöd

Esthajnal szerelmes illata,
bódító, varázslatos éjszaka,
holdsugárba csókolt pillanat,
mámorral vegyített pirkadat,
 
ezeregy mesés történet
kezdődhet és érhet véget,
amikor szívedet kitárod,
érzelmek világa feltámad.
 
Beborít, simogat, becézget,
a ragyogás benned feléled,
tűz perzsel, lángolsz, de nem égsz el,
közelít, átkarol a végzet.
 
Rádlehel, megborzongsz, akarod,
ne érjen véget az, ahogy
kényeztet, felvidít, csiklandoz,
szelíden dobogsz és zakatolsz.
 
Jó, hogy már nem vagy egyedül,
az élet keze hegedül,
élvezve, hallgatod zenédet,
ismered önmagad, megérted,
 
benned van a világ csodája,
mindenség előtted feltárta,
titkait, érzéki mivoltát,
egy fényes szeretet morzsát.
 
Jóllakhatsz vele képzeled,
de hiánya marad csak veled,
amikor bezárul a kapu,
a fényben úszó alagút.
 
Akkor a sötét éjszaka,
félelmetes, fárasztó zaja,
töri meg benned a csendet,
borítja fel a szép rendet,
 
káosz lesz, nincs már megnyugvás,
értelmetlen a valóság,
a bizalom mégsem szűnhet meg,
mert magadban őrzöd a kegyelmet.

2014. december 8.