Köddé vált álmok

DJ•  2018. január 25. 14:56

Köddé vált álmok, megfagyott vágyak,
szívemre ráült újra a tél,
jéghideg könnycsepp perzseli arcom,
páncélom ezüst, nemesacél.

Ragyog a felszín, alatta fázom,
nem melegít fel most a remény,
a széttört hitem lepusztult várrom,
kételyek költöztek ma belém.

Voltam én angyal, csábító ördög,
jobb lenne most már az őszinteség,
hiába minden, becsaptam magam,
szíved másé volt, nem az enyém.

2018. január 24.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DJ2018. január 25. 21:03

@skary: ... de nem ám ... ( csak az enyém ) ;)

skary2018. január 25. 19:01

aha... tod a szív nem lehet mindönkié :)

DJ2018. január 25. 17:31

@Mikijozsa: @dreaming58: köszönet... :)

dreaming582018. január 25. 17:06

Nagyon szép!

Mikijozsa2018. január 25. 16:53

Nagyon tetszenek a verseid, főleg az első versszak, gratiula