Kis falumban

Sétálok a nyári napsütésben,
bárhova nézek, a látvány megragad,
a szeretet festi bennem szépre,
kanyargós utcán a kopott falakat.
 
János bácsi kint ül háza előtt,
nyolcvanhét éves, nincs már semmi gondja,
jól megfigyel minden járókelőt;
Postást várja, ki a nyugdíját hozza.
 
Sárga rózsák nyílnak a kertekben,
templomtornyunkban megkondul a harang,
kis falumban most jelzik a delet,
előttem kóbor, ordas cica szalad.
 
Az utamon lelki béke kísér,
csendesül, tisztul bennem a gondolat,
az élet szép, akár ez a vidék.
Érzem, szívvel látom jól a dolgokat.
 
2017. június 17.

M. Laurens ÉN KOMOR VÁROSOM olvasása után írt verspróbálkozás.