Holdas estén

 

Holdas estén a nap ragyog,

hullanak rám a csillagok,

kék és arany fényruhámban

belépek a mennyországba.

 

Az Esthajnal ott én vagyok,

tündértáncot lejtő hajón

úszik az (én)képzeletem,

ilyenkor leszel egy velem.

 

Kezdődnek a közös órák,

kinyílnak az álomrózsák,

béklyóinkat mind levetjük,

gyengédséget átérezzük.

 

A felizzó szerelemben

megfürdik az ember lelke,

kovácsoltvasrács, kerítés,

senkit ettől már meg nem véd.

 

Felreped a márványszív és

belefolyik a piros vér,

szívritmus úr dobog, dalol,

kéz a kézben sors andalog.

 

Így épül fel egy új világ,

nem látunk benne logikát,

jön aminek jönnie kell,

higgy és bízva bízzál ember!

 

2014. január