Hétköznapi csodák

Zöldre vált a lámpa, mikor odaérek,
akad parkolóhely, szinte minden téren.
Az emberek szeme, hogyha belenézek
ismerősen csillog, fényes melegséggel.
 
Jóság és szeretet tükröződik vissza,
lelkem kielégül, mosolyukat issza.
Hétköznapi csodák indulnak el menten,
elintézek olyant, ami lehetetlen.
 
Megnyílnak az ajtók, ha eléjük állok,
nem kell kopogtatnom, egy percet sem várnom.
Nem akarok semmit, csak, amit kaphatok,
őszintén örülök, ha én is adhatok.
 
Bezárt kapu előtt sosem kiabálok,
nem is dörömbölök, csendben elsétálok.
Megoldódik minden, csak épp más formában,
ha nem előbb, utóbb, pont a jó órában.
 
(Nem kapom meg azt, ami nem lehet enyém
a többit az élet tálcán teszi elém.
Az jelzi biztosan, hogy jó felé megyek,
ha elsimulnak előttem a völgyek és hegyek.)

2015. január 22. ( Az élet ihlette. )