Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Emlékek fogságában
DJ 2020. május 3. 09:56 olvasva: 130
Anyám homlokán sűrű gondfelhő ül,
már fiatalon őszbe borult a haja,
a múltban élve, siratja rossz sorsát,
bár tovább léphetne, ő mégis ott marad.
Gyermekkorában lenyesték szárnyait,
megtanulta, hogy neki otthon nincs szava,
nem sírhat, akkor sem, ha jól elverik,
dolgozott keményen, nem volt rest; mihaszna.
Répát szálalt, a tűző napon kapált,
keresetéből magára sohase telt,
kisöccse kapott új ruhát belőle,
akit pátyolgattak, s inasnak mehetett.
Apja kocsmában itta el a pénzét,
anyja sem mondta neki, hogy szereti,
bár a túlvilágra költöztek már rég,
emléküket még szívében dédelgeti.
2020. május 3.