Emlékek fogságában

DJ•  2020. május 3. 09:56  •  olvasva: 130

Anyám homlokán sűrű gondfelhő ül,
már fiatalon őszbe borult a haja,
a múltban élve, siratja rossz sorsát,
bár tovább léphetne, ő mégis ott marad.
 
Gyermekkorában lenyesték szárnyait,
megtanulta, hogy neki otthon nincs szava,
nem sírhat, akkor sem, ha jól elverik,
dolgozott keményen, nem volt rest; mihaszna.
 
Répát szálalt, a tűző napon kapált,
keresetéből magára sohase telt,
kisöccse kapott új ruhát belőle,
akit pátyolgattak, s inasnak mehetett.
 
Apja kocsmában itta el a pénzét,
anyja sem mondta neki, hogy szereti,    
bár a túlvilágra költöztek már rég,

emléküket még szívében dédelgeti.


2020. május 3.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DJ2020. május 3. 12:25

@skary: Én låtom, ő nem akarja érteni... nem tudok segíteni rajta.

skary2020. május 3. 10:32

de látod minden elmúlik...