~egy átsírt éjszaka után~

Csitult a vihar, 
alszik a város, 
az utca kihalt,
sötét és gyászos. 

Lehúzott redőny
mögött szendereg
az összes felnőtt, 
kutya és gyerek. 

Magány kopogtat
az egyik ajtón, 
a szívbe lopva
rossz érzést, sajgót. 

Könnyet csókolgat
két szép kék szemre, 
hiányt pótolva
kiégett sebre. 

Nem kell a beszéd, 
a hazug szavak, 
porszem és szemét, 
kiégett salak. 

Jön már a hajnal, 
felragyog az ég, 
vége a bajnak, 
tündököl a fény. 

2017. december 18.  Megadott szavakra írt vers: redőny, csitul, alszik, szendereg, magány, beszéd, könny, csókol, porszem, tündököl