Cipelem a sorsom

DJ•  2016. szeptember 16. 13:35


Most csak élek, nem álmodom,
nincs már toll sem a szárnyakon,
amik magasba emeltek.
Kihullottak. Levedlettem
mindent, ami egykor voltam.
Megszűnt bennem egy szép korszak.
 
Visz magával, vagy csak sodor
pár gondolat, az is botor.
Minek? Miért? Nincs értelme...
Épp csak vagyok. Megérkeztem
valahol egy állomásra,
ami pont most be van zárva.
 
Nem jön semmi, busz, se vonat,
a hőségben gyalogolva
elfáradtam.
 
Cipelem a sorsom.

2016. szeptember 16.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

DJ2016. szeptember 17. 17:14

@Havierez: @skary: @kevelin: @Ametist: @Mikijozsa:
Köszönöm a látogatást, és a komoly hozzászólásokat!
Szeretettel. Joli:)

Mikijozsa2016. szeptember 17. 15:20

Minden sors lehet teher is, melyet cipelni kénytelen aki sorsát önmaga választotta, de erről nem is akar tudni, pedig, szerintem igencsak akarta....

Ametist2016. szeptember 17. 07:46

Van ilyen érzés, de túljutsz rajta. Versed nagyon tetszett.

kevelin2016. szeptember 17. 02:09

Jó a vers,tetszik,találó,megèrintett mert sokszor èrzem úgyanezt èn is

skary2016. szeptember 16. 18:21

mint én a keresztet

Törölt tag2016. szeptember 16. 17:04

Törölt hozzászólás.