Bekattanva

Megzakkanva, rám kattanva,
megijesztesz kiskomám,
eltelt már vagy tizenhét év,
az sem épp ma volt.. ( Nem ám! )
 
Rám írtál a facebookon,
hogy mi is van énvelem,
azóta jött tizenöt mail,
amiben üzengeted,
 
megbeszéltünk egy ebédet,
mikor is találkozunk,
nem értem, hogy miről van szó,
miről is ábrándozol.
 
Mintha tegnap lett volna csak,
amit emlegetsz nekem,
egyre bizonygatod most is,
hogy te nagy ember leszel.
 
Nem tudom, és nem akarom
megfogni a két kezed,
hiába is mondogatnám,
hogy az élet nem ilyen.
 
Nem érted, vagy nem akarod,
újra álmodba keversz,
zavart kicsit a személyed,
és ez engem megijeszt.

2015. február 3.