Azért kaptuk vágyainkat

Azért kaptuk vágyainkat,

hogy megéljük álmainkat.

Szívem fáj, szúr, dobog nagyon,

úgy érzem, hogy beteg vagyok.

 

Elér a kéj és a gyönyör,

érzem, hogy a lángja örök.

Bennem a láng éget és szúr,

örömfelhő nem kék azúr.

 

Vérpirosan izzik lángja,

olyan mint a forró láva.

Elönt engem, jaj énnekem,

vagy lehet, hogy csak képzelem?

 

Lüktetése, dobogása

fájdalomnak a forrása.

Vérem rohan bennem édes

csókod olyan szenvedélyes.

 

Pihekönnyű pici fátyol

lebbent egyet, s jött a mámor...

 

2013. június 15.