Az enyém lettél

Az enyém lettél úgy érzem, hogy kell-e más, én nem kérdem,

mert nekem jó, ha velem vagy, semmivel nem vádolhatlak.

Szívem szeret, most is remeg, érted én most elepedek,

az agyammal körbejárom, mért szeretlek a világon.

 

A választ, ha megtalálom, megint te leszel a párom.

Szeretnélek én szeretni, újra a karomba venni.

 

Ölelnélek már magamhoz, nem tehetem, az nagyon rossz.

Belenyugszom, nem vagy enyém, érzésemet felejteném,

 

vágyam mégis titkon csábít, néha picit el is ámít.

Azt gondolja szeretsz mégis, mert szíved ütését érzi,

de tudja, hogy nem vagy szabad, másnak adtad már a szavad,

hogy örökre együtt vele, kezedben van az ő keze.

 

Egy részt tudom, hogy jó lenne, más részt tudom, nincs értelme,

mégis néha arra vágyom, repüljön fel sok-sok álom,

közben nem hiszem, hogy lehet, elengedem ezért kezed,

sírdogálok most magamban, utána vagyok csak jobban.

 

Felállni, és nem álmodni, tőled messzire távozni,

ezt kellene nekem tennem, sajnos nincsen erő bennem

megkeresni az utamat, megtalálni önmagamat.

 

2014. áprílis vége május eleje   ( akad még javítani való rajta )