Az ajtó nyitva

A csendben dallam, fűben virágszál,

gyantázott lábon felejtett szőrszál,

kiszúrja szemem, ott vagy a képen,

eléred lelkem, szólsz a zenémben.

 

Egy villanykörte kiégett lángja,

a nagy világban te mást csodálsz ma,

kapod az érzést, jön rá a válasz,

szerelmet megszülsz, indulsz csatába.

 

Szellemed röppen, csókod leheled,

a románc indul, s lesz új kedvesed.

Rezdül a húron a csendnek hangja,

fáj annak szíve, aki meghallja.

 

Nyikorog a zár, ajtó kitárul,

miről azt hittük örökre zárult.

Tágul a világ, érzések jönnek,

a nők remegve csodálnak téged.

 

Szenvednek sorban, vágyuktól égve,

féltékenykednek egy másik lényre.

S mikor azt hiszik, hogy végre vége,

kezdődik elölről, magas a mérce.

 

Feljebb van a léc, ugrik a lábuk,

elérni akarják a szép álmuk.

Mennek a falnak ostoba lények,

előttük az ajtó nyitva van éppen.

 
2014. március 8.