Adom-kapom, mégsem várom...

Három éve láttalak meg, azóta az életem
egy kicsikét megváltozott, átkarol a végtelen.
Elringat a csendnek ölén, jóérzéssel átitat,
lebont bennem sok akadályt, és felépít száz hidat.
 
Átlépve a lehetetlent, elém tárult új világ
csodáinak részeseként háladalt zeng most a szám.
Megérkezik, mi én vagyok, ajándékot hoz nekem,
eljut hozzám minden, ami az életben jár nekem.
 
Köszönettel elfogadom, örömmel, mert jól van ez,
körbe-körbe forog bennem minden lejárt új lemez.
Adom-kapom, mégsem várom, jó ha jön, de az sem baj,
ha hiányzik nem az enyém, ezért nem is kaphattam.
 
Ezzel talán elkészültem, bezárult a végtelen,
dőlt nyolcasnak középpontján van ezentúl a helyem.
Kilengések jobbra-balra lehetnek még ezután,
de már tudom a boldogság, sima víztükör csupán.
 
Én vagyok az, aki teremt, s ha súly van a vállamon,
én raktam magamnak oda, megfogom, és eldobom.
Tiszta érzés és nyugalom teremti meg a rendet,
nem akarva soha semmit csak jó dolgok érkeznek.

2015. október 29.