Szemedben elvesztem

Perceken át némán firtatom
A tekinteted, a két pillád,
A két könnyű röptű pillangót,
Ahogy felém szórják a szikrát.

Egyszer-egyszer arrébb pillantok
Veres ajkaid somolyára
Mert, akkor csintalan vigyorog
Orcád ezernyi porcikája.

Most nélküled fekszem az ágyon,
S csukott szemmel érzem illatod,
Az édest, amire úgy vágyom,
Élet, legfényesebb csillagom!