Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Nem mondhatom el
LeAnunymus• 2020. június 10. 02:17 • olvasva: 103
Lassan egy éve már,
Hogy szívem búval jár.
Nagy kő nyomja szűntelen.
Nem viszonzák' szerelmem.
Hogy is tenné bárki,
ha nem tárulhat ki.
Márpedig azt nem lehet.
Megvetnének engemet.
Azt zárta magába,
Akinek van párja.
És még ő is barátom.
Te sors, tréfás halálom.
Mikijozsa2020. június 10. 12:38
hát ilyen a szerelem, de majd megoldod
Perzsi.2020. június 10. 12:07
Írtad, megvetnének... Auzal, aki ítélkezik, ne foglalkozz Dániel. Senki sem tudja, mit hoz számára a sots. Én is kerültem olyan helyzetbe, melyet régebben elítéltem. De tudod, mindig kettőn áll a vásár. Soha ne mondd, hogy soha. Ez nem biztatás, tanács. Jó ideje nem merem semmire sem mondani hogy soha, mert azt tapasztaltam, hogy tuti bevonzom azt, és próbára tesznek, hogy nesze neked, lássuk, tényleg soha? Nyugodtan írd ki bánatod, de számolj vele, nem mindenki lesz megértő. Azonban az írás therápia.
Törölt tag2020. június 10. 03:14
Törölt hozzászólás.