Mint cérna, megszakadt

Szeretném vissza azt a világot,
Amikor még nem voltak határok
Az érzelmek hullámzó tengerén.
Csupán a virágok és Te meg Én.

Az élet bimbózott, mint a rózsa,
Most meg hóember helyén a tócsa.
Felemészt az idő, mint a rozsda.
Bárcsak az egész most másképp volna!

Önnön magam árnyékává lettem,
mint egy ürességtől kongó terem,
mi eddig tele volt cicomával.
Mi történt a régi cimborákkal?

Ez a világ egy levél volt a fán,
de már elmúlt, mint minden ifjúság.
De mondd meg, hol volt az a pillanat,
Ahol mint cérna, mindez megszakadt?