Kirepülés a szülői házból

LeAnunymus•  2017. november 9. 21:44

Hát, eljött már az idő
Az önálló életre.
Régi énem, serdülő
Jobbat, mást se kérhetne.

Ám csak-csak szépen lassan
Nekem kellett rá jönni,
Az ember könnyen bajban,
Ha egyedül kell élni.

A bejárati ajtó
Mintha lágy' kacsingatna,
És mondja nékem morgón
Gyere vissza, gyere na'!

Majd megszakad a szívem,
S ébredék az álmomból.
Meg könnyebbülve nézem,
Messze ez még a mától...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

LeAnunymus2017. november 14. 21:13

@Mikijozsa:
Köszönöm szépen!

Bugatti3502017. november 14. 13:30

... rájönni, megkönnyebbülve...Hát, ..."Hát" -tal, nem kezdünk mondatot! :( ..."lágy' "- elhagynám! :) A vers gondolatvilága szép ...remélhetően, sikerül talpra állni ?! :)

Mikijozsa2017. november 14. 13:13

egyszer kirepül mindenki, tetszett a vers

LeAnunymus2017. november 14. 13:05

@Pflugerfefi:
Kell bizony...
Sajnos, vagy hála

Pflugerfefi2017. november 10. 07:06

Hát igen! Lassan két lábra kell állni!