Gondolkodtató
VersNéha nehéz szavakba önteni
Néha nehéz szavakba önteni
Azt amit szeretnék mondani.
De,hogy tetszeni fog-e? Félek
Vagy csak attól, lesznek e benne rímek.
Ez a gyönyörű szép lány
Általába csak talány.
Meg szereném fejteni,
Hogy tudnék a kedvére tenni!?
Most pár sorban kifejtem
Miért pont ő az ihletem.
Lehet tán a szerelem?
Előfordul, de nem velem...
Gondolok én rád ma
De kinek vagy még múzsája?
Van oka féltésemnek?
Fájni fog, hogy szeretlek?
Áruld el nekem!
Leszel te az Életem?
Leszel te lelkem mása
Vagy ez csak szívem vágya?
Az élet egy képvászon.
A kép egy álom.
Melyen párom várom.
Át egy örökkévalóságon...
Nem értem
Nem értem
Mit akarsz te tőllem
Az őrület is gyenge szó rá
Amit érzek mikor nézem az órát
Bolond vagyok, hogy hagytam
De azt hittem többet adtam
Mint amennyit tőled kaptam
Gondoltam ha ott leszek ha kell
Akkor ami történt vélünk, azt nem felejted el
Most csak nézem ezt a versikét
Mi alatt ismételgetem ezt az igét
Csak felejtsd el, csak felejtsem el...
Többet akarok ezzel az élettel
Mint várni rád reggel, délben, este
Tudni akarom hát Kedveske
Mik az érzéseid kapcsolatban velem
Mond,hogy barátság, utálat, tán szerelem?
Áruld el ezt a tikocskát nekem
Mit akarsz te tőlem
Mert most már tényleg nem értem
Gyermek akarok maradni!
A gyerek lélek állandó, örök
Gondolta az ifjú én
Nem tudtam, az úton vannak rögök
Nem tudhatja csak ki vén
Életem hajnalán éltem!
De már változott a nézetem
Az élet egy gyors vonat
Ami száguld és nem válogat
És testem a sínfejen
Hol van a hős ki megmentsen?