Gondolkodtató

Szerelmes a fűzfa
Egy másik fát fűz ma
Egy szempontot kitűz
Égjen a szenvedélyes tűz

A nélkül
El kerül
Minden értelem
Minden érzelem

Nem volt szép
Se okos
Teste épp
De rongyos

Így telt, és múlt az idő
Próbálkozott. Nem nyerő...

Azóta is csak lóg
Fűzfa összes ága
Kérdi: Hol az a csók
Hol marad a párja?

Miért több? Miért más?
Aki számol, nem ás
Elő
Kelő

A munka az munka
Bármi is a jussa
Bér
Vér

Dolgos csontos e kéz
Mit mindenki lenéz
Igazság
Vigaszság

Napi nyolcba
Hajtja, húzza
Elegendő
Üres bendő

A gyereknek lesz jó
Gondolja Dolgozó
Álma
Várja

Nem tudom mire gondolsz
Engem hiába korholsz
Szerinted rossz vagy jó
Hogy nem vagyok gondolat olvasó

Elvárod tőlem a bíztatást
De most nem kapok tőled mást
Csak a síri csendet
És valamit ami nem enged

Egy érzést
És a kérést
Melyek tárgya
Érzületed valósága

Annyit tudok amit mondasz
Alias semmit
Itt ki szavaidra szomjaz
Most csak hagyom ezt a fecnit

Rajta a sorokkal
Merd én mondom
Utána nem sokkal
Ha lett valami gondom

Szerelmem szála
Szökken szárba
Piros pipacs
Párjára tálalva

Gyengédén gyönyörködöm
Gyáva módon rejtőzködöm
Végső vallatásnak vélem
Ha veled kell beszélnem

Görcsölök a gondolaton
Hogyan kéne elmondanom

Embertelen eszme e szerelem
Nekem szerelmesnek lennem
Lehetetlen....

Csak csűrném és csavarnám
Cselekkel átrónám...
Csőcselék csalogat téged!
Csillagokat kérted

De te eme verset nyerted.
Ezt szereted?
Nem? Engedd!

Ámbár a lehetőség fennáll
Hogy tetszik amit kaptál
Ha igen, akkor már ma mond!
Válaszod várja egy szójáték bolond...

Árnyéka vagyok régi önmagamnak
Egy darab melyet jobb korok hagytak
De hiszem, hogy nem múlt el a dicső fény
Maradt egy kis rész, egy csöpp remény

Most oly világot élünk
Ahol nem biztos a létünk
Hol ha segítséget kérünk
Megkapjuk e? Félünk

Utolsó nyom, hogy volt
Szép idő, miben lettünk
Mikor az erősebb nem korholt
Hogy még emberség van bennünk

Emberség!
Mily érdekes szó
Senki nem tudja
Hogy ez rossz, vagy jó
Mivel az ember hagyja

Hagyja, magában győzni
Ami meg tudja törni
Mitől azoknak ártunk
Kik családunk, barátunk

Ne lógjon senki orra
Mindenkinek van jó oldala
Gondoljunk csak arra
Nézz a vállad alá balra

Ott fekszik a szeretet bölcsője
A szívünk, világunk megmentője
A legkissebb jók amiket teszünk
Képesek megmenteni értelmünk s létünk

Cselekedj, mert része vagy
Nem csak árnyék melyet egy kor hagy
Segíts másnak önzetlenül
Lelked aztán jobb helyre kerül