Gondolkodtató

Maga az idő vagyok
Ami kedved szerint jár
Érzéseim számlapon
Amikkel játszadoztál

A másodpercmutatód
Jobb lenne, ha megálna
És nem ütné a tempót
Szívemnek ritmusára

Jobb szeretném már tudni
Hogy mennyi idő legyek
Szólj, ha kezdesz megunni
S én már tovább is megyek

Szeretnélek néha hazáig kísérni
Fáradt, meleg, léha nap együtt heverni
Hosszú séták után időre haza vinni
Ámulni a ruhán, mely arcod ékesíti

Lépcsőházban csókot, még egy percet kapni
Elfeledni gondot, mindent mi világi
Zuhogó záporban, önfeledten szaladni
Már vizes pulcsidban, magamét reád adni

Úgy szeretném, ha most minden teljesülne
Finom kicsi kacsód enyémre kerülne
Bárcsak tudnád mindezt, nevetél, mosolyognál
És röhögnél rajram, hogy miért nem mondtam már

Azt hittem soha többé
Nem szeretek senkit már.
Úgy válok egyszer köddé,
Mint a hó, ha jön a nyár.

Erre megjelentél Te
A semmiből, hívatlan.
Csalfa, vak reményekkel
Csábítasz, pont mint hajdan.

Miért ölelsz szorosan?
Mondd, miért rebegsz felém ?
Hogy hitegetsz untalan,
Ha most nem szeretsz belém?

Legzordabb hideg után
Voltál nekem forró nyár!
Ki nem jöttél túl korán,
S nem is vártál énreám.

Mi lehet szebb dolog, mondjátok bolondok, földön az szerelemnél?
Pár nélkül is lehet élni, de mondd, minek? Úgy fölös ' cselekednél.
Mihelyt az hűs szellő tűnik halvány elő nagy nyári melegeknél.

Olyan kellemetes, mikor pillád rebes, könnyed szárnyú pillangó.
Júliám, világom, legszebbik virágom! Télen fűtő kandalló.
Szívemnek melege, lelkem eledele! Álmatlan est altató.

Mielőtt Te megjelentél
Tudtam, mikor, merre mennék
Aztán lett csak kesze-kusza
Lépnem kéne melyik útra

Útközben láttunk szépeket
Most nem látok csak képeket
Veled, velem, hogy kószálunk
Isten tudja merre jártunk