Gondolkodtató

Szalad a lakás,
A kutya kajás.

A kaja odaég,
Fő az már olyan rég.

Oda kozmált a leves.
Ez nem is lehetséges!

Itt van minden vendég
S itthon nincsen rend még.

Hol az ajándék?
Késnek Anyádék...

Az idő elég f#s,
Minden latyakos.

A gyerek a díszeket
Eltüntette, étkezett.

Bezzeg kerüli a tápot...
Ilyet a világ nem látott.

Úgy szeretlek kis karácsony,
Kapnád be a nagy kalácsom!

ÜNNEPI LAKOMA
Kelkáposztafőzelék?
Kell káposzta főzelék.
Hallgatom

S tányérról-tányérra
Cukortól a kávéba
Dagadom

Mostantól sajnos
Minden nadrágom csattos
Vagy gumis

Jól lakott a kutya
Nem volt kutya módra
A Bugris

Szemed nem eped a
Harmadik repeta
Után?

Kérdi a Mama,
S én nézek rája
Bután...

RUHÁT KARÁCSONYRA
Minek kapok ruhákat?
Hogy vigyen el a bánat?
Mert meghíztam

Feljött egy két kiló bejgli
És nagyon jó volt megenni...
Mondom nyíltan

AZ AJÁNDÉKKÉRDÉS
December van, belátom
S, hogy lassan karácsony
Elkéstem

Mi legyen az ajándék,
Hogy örüljenek anyáék
Nem értem

Édességet? Szépeket?
Gyerekkori képeket?
Mit vegyek?

Verset szavalni, az tömérdek izgalom!
Szavaló személyem színtiszta ártalom
Görcsölök a az előadásom módján
Jajj! Csak legyek már túl ezen a pár strófán!...
S enyhén csengő füleimben a Tanárnő,
Emelt hangú tanácsa egyre jő elő...
Kis drágám, kapkodni semmiképp nem szabad
Legyen biz' érthető az aki előad!
Válogatok költői eszközök között,
Hogy azt mondjam, mit s ahogy az írónk közlött.
Érleljem a szöveget, s értsem a tempót?
Ha valamit érlelek íz lesz, vagy kompót.
Figyelnem kellett a vers választásomnál,
Szövege ne legyen érettebb koromnál.
És hosszra is pontosan akkora legyen,
Hogy a zsűri is kis cukorkaként egyen.
Így lassan, de zárulnak múló soraim...
Köszönöm, hogy eltűnődhettem a verselők gondjain!

Mi féle állat a költő?
Madár lenne? Mert van tolla. Töltő!
Néha talán énekel is.
Ámbár madár fiaként is hamis.

Mi féle állat a költő?
Emlős féle az alak.
Nem madár, tojást nem rak.
De akkor mit költ ő?

Mi féle állat a költő?
Lehet akár férfi, gyerek, vagy nő.
Különb faj, mint a többi.
Mert érzéseit szép szavakba önti.

Mi féle állat a költő?
Úgy magyarázták nekem, hogy ,,szerző."
Csak azt nem mondák mit szerez.
És ha csinálja is mire jó ez?

Mi féle állat a költő?
Sosem értettem.
S most az irónia a fő.
A sorokban miket a papírra vetettem.

A költő nem állat...
Lehet néha álltat
De azt is szívből teszi
Mert hibákkal jár embernek lenni

Szerettem iskolába járni
Ülni a padban, a csengőre várni
Testnevelés órán sorban, vigyázzban állni
A teremben tanítás közben egyre csak dumálni

Habár a tanárnő azt nem nagyon értékelte
Peti a padban a pénzemet elnyerte
Volt ott kártya, szendvics sorban bent a padban
Az utóbbit gyakran az utókorra hagytam

Volt, hogy az órát végig aludtam
De becsületre mondom, mindig tanultam
Az anyagot lehet, pontatlanul tudtam
Gondoltam Mit számít az? jól van...

Most meg ülök és várok
Tollal a kezembe
Már nem iskolába járok
Pedig lehet jobb lenne