Gondolkodtató

Nem tudom mire gondolsz
Engem hiába korholsz
Szerinted rossz vagy jó
Hogy nem vagyok gondolat olvasó

Elvárod tőlem a bíztatást
De most nem kapok tőled mást
Csak a síri csendet
És valamit ami nem enged

Egy érzést
És a kérést
Melyek tárgya
Érzületed valósága

Annyit tudok amit mondasz
Alias semmit
Itt ki szavaidra szomjaz
Most csak hagyom ezt a fecnit

Rajta a sorokkal
Merd én mondom
Utána nem sokkal
Ha lett valami gondom

Árnyéka vagyok régi önmagamnak
Egy darab melyet jobb korok hagytak
De hiszem, hogy nem múlt el a dicső fény
Maradt egy kis rész, egy csöpp remény

Most oly világot élünk
Ahol nem biztos a létünk
Hol ha segítséget kérünk
Megkapjuk e? Félünk

Utolsó nyom, hogy volt
Szép idő, miben lettünk
Mikor az erősebb nem korholt
Hogy még emberség van bennünk

Emberség!
Mily érdekes szó
Senki nem tudja
Hogy ez rossz, vagy jó
Mivel az ember hagyja

Hagyja, magában győzni
Ami meg tudja törni
Mitől azoknak ártunk
Kik családunk, barátunk

Ne lógjon senki orra
Mindenkinek van jó oldala
Gondoljunk csak arra
Nézz a vállad alá balra

Ott fekszik a szeretet bölcsője
A szívünk, világunk megmentője
A legkissebb jók amiket teszünk
Képesek megmenteni értelmünk s létünk

Cselekedj, mert része vagy
Nem csak árnyék melyet egy kor hagy
Segíts másnak önzetlenül
Lelked aztán jobb helyre kerül

Csend kint és bent
A bomba földet ért
Ilyenkor semmi sem szent
Eltalált, de kit és miért?

Átkos szó a háború
Jelentése nekem kín s ború
Szegény és elfoglalt a pap
Reménytelen és koplaló a holnap

Száz szerelmek kárba vesztek
Ezernyi testek a földre estek
Senki nem tudja, aztán hová lettek
De a harcmezőről többet föl nem keltek

Nem hallatszik a haláli hörej
El nyeli azt a csatazörej
Fuldokló katonák utolsókig harsogják
,,Értetek harcolunk Jobb élet és szabadság!"

Sötét utcán ballagok
Felettem a csillagok
Fényt vetnek az utcára
Mint egy pislákoló lámpa

Egyedül vagyok idekint
Az ég porcukor hóval hint
Mikor megjelent egy idős néne
Kedvesen a segítségem kérte

Nincsen neki más kérése
Csak ,hogy valaki el kísérje
Átértünk a túl oldalra
És a néne megmutatta

Balra állt egy házikó
Kis ajtajú faviskó
Az volt az ő otthona
S így szólt hát ,,Menjünk oda"

Betértünk a kunyhóba
Előttem egy kis kutya
Kajla fülű, dús szőrű
Gazdájához mindig hű

El kell hát áruljam
Lehet csöppet hazudtam
Ő nem csupán egy idős néne
Ő az Anyám kinek nincsen férje

Ez az otthont adó költemény
Legyen sokat nyújtó remény
Kinek valaki hiányzik
Ki valahova vágyik

Ki nézek az ablakon
Hó és a föld parlagon
Van szerencsém hallanom
Madár szól az ágakon

Hógolyózó gyerekek
Egytől egyig nevetnek
Kacagnak, mint én régen
Nincsen gond kint a réten

Gyermeknek játék a hó
Felnőttnek pénz a fűtés
Ő mosolyog, az aggódó
Ismét egy nehez lépés

Honnan lesz a vacsora
Vár, de -nincs karácsonyi
Se nem semmilyen csoda-
Kezdi már ő gondolni

Nem agódott sokáig
Élettel telt szobáik
Az egyetlen tanúk rá
A csoda jön ha várják

Ilyen fontos a hitünk
Mert az amiben hiszünk
Az segíti éltetni
Azt a csöpnyi kis szívünk