Gondolkodtató
GondolatokKegyes kis hazugság
Önnön magadnak tett
kegyes kis hazugság
Mely' benned született
S benned lesz kámforrá
Lassan már elhiszed
A füledet rágja
Ez már tested, lelked
Legfőbb hajtó vágya
Gondolatból testet
Saját alakot ölt
Mégse láttál szebbet
Ettől forog a föld
És lelked megrepedt
Erővel földbe vág
Ez a magadnak tett
Kegyes kis hazugság
Utolsó gondolat a pályaudvaron
Beléd
Feledkeztem,
De még
Szeress engem!
Üres
Gondolat,
Nyüves
Gond alatt,
Roskadozó
Szívem
Roncsá váló
Sínen.
Zakatol
Egyre
Zakkant tol
Sínre
Élmény veterán
Sokat láttatott velem
Egy szem szerény életem
Csodát annyit láttam én
Mennyi nincs e féltekén
Ezernyi szép estve múlt
Minden vágyam porba hullt
Hétköznapok tengerén
Veszett gálya szenvedék
Illat, fények, semmi
A füstje nagy, lángja csenevész
Előbb utóbb az is elenyész
A vakablakon át bámulom
Az egész világot, támojog
Kacsa lábon forgó kupleráj
Káosz, fejvesztés és borzadáj
Ittas, zsibbad az arca picit
Biztos, mert le öntött pár decit
Bárcsak ne tette volna ezt meg
Hiszen, így nem marad meg veszteg
Nem fél kimondani szitokszót
Nem fél megtenni se bármi jót
Akkor se, ha ő fizet érte
Hiába koldus, nincsen bére
Csak a hamu marad utána
S a füst, láng felejtésbe szálla
Tán
Örökzöld is hullajtja levelét
A vaknak is lehet szép a szeme
És vonzza egymást egy-egy ellentét
Tán ez lehet az élet értelme
Aki nem él, meg nem is halhat
,,Kész a mű, az alkotó pihen"
Rossz is, jó is, szép és csúf is van,
A tán értelmetlen életben
Vak a sors, és kegyetlen
Nem válogat közöttünk
Fojtatnám szép életem
Ha értelmét sem leljük