Illat, fények, semmi

A füstje nagy, lángja csenevész
Előbb utóbb az is elenyész

A vakablakon át bámulom
Az egész világot, támojog
Kacsa lábon forgó kupleráj
Káosz, fejvesztés és borzadáj

Ittas, zsibbad az arca picit
Biztos, mert le öntött pár decit
Bárcsak ne tette volna ezt meg
Hiszen, így nem marad meg veszteg

Nem fél kimondani szitokszót
Nem fél megtenni se bármi jót
Akkor se, ha ő fizet érte
Hiába koldus, nincsen bére

Csak a hamu marad utána
S a füst, láng felejtésbe szálla