Az út túl oldalán

Kicsike voltam még,
Tán nem is olyan rég.
Fogtad pici kacsóm,
Hogy ne essen bajom.

Untalan kérdtelek,
"Apa, mondd mik ezek?
Apa azt, hogy hívják?"
S Te mindent megmondtál.

Majd a túl oldalon
Csak csendben, bús komor
Ballagtam melletted.
Tudtam, hogy menned kell.

Most meg pont fordítva,
És mégis pont úgy van.
Most Te a túl oldalt,
Dúdolsz egy lassú dalt.

Már nincs "melletted" sem,
Mert el kellett menned.
Pedig most nem lennék
Cseppet sem kesernyés.

Ha most csak ballagnánk,
Csöndesen kettecskén.
Fentről pillants reám
Hős Apám, Istekém!