Az irodalom cirkusza kihalt

LeAnunymus•  2020. június 29. 19:00  •  olvasva: 13

A Tisztelt Publikumnak esdeklem,
Már nem létező verses esteken.
Lehet, hogy én vagyok az egyetlen,
És, hogy a jelenlétem kelletlen,

De itt állok és jönnek a szavak,
És itt is leszek, míg szólni szabad.
A tollam kifogy, a ruhám szakadt,
A magas porondról esem hanyatt.

Mert nincs ki engemet bátorítson.
A csendet, mint tükröt felborítom,
Hogy millió darabra essen szét.
Meghajlok, s megköszönöm az estét.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom