Amore peribat

Azt hittem soha többé
Nem szeretek senkit már.
Úgy válok egyszer köddé,
Mint a hó, ha jön a nyár.

Erre megjelentél Te
A semmiből, hívatlan.
Csalfa, vak reményekkel
Csábítasz, pont mint hajdan.

Miért ölelsz szorosan?
Mondd, miért rebegsz felém ?
Hogy hitegetsz untalan,
Ha most nem szeretsz belém?

Legzordabb hideg után
Voltál nekem forró nyár!
Ki nem jöttél túl korán,
S nem is vártál énreám.